Zombi
Az elégedett szonettje
a medence partján koktélt kortyol
vasárnap a templomba is elmegy
késeket rendel a tv shopból
fütyörészve locsolja a kertet
ha nincs kenyér kerékpárra ül és
elkarikázik fürgén a boltba
olyan mint egy végtelen üdülés
ha kis feleségét megcsókolja
filmet néz kiönti a szemetet
magazint olvas és internetet
rágcsálja a napraforgómagot
szereti magát mint húst a zombi
kezében sör lábán pamutzokni
boldog hogy erős szabad
és halott
Kukac
A szerelmes szonettje
bár a szabályzat szigorúan tiltja
a vendéglátást tesz rá a csajom
meglátogat és az örömtől sírva
szeretkezünk az íróasztalon
ez egy irodaház portás vagyok itt
én vagyok az almában a kukac
ha magára kapja dögös rongyait
a nőm órám éjjel is délt mutat
néha nem teszünk semmit csak üldögélünk
örülünk annak hogy egyszerűen élünk
fogjuk egymás kezét hosszan a kanapén
együtt hallgatjuk míg a városban virrad
a bútorok székek hogyan nyikorognak
az irodaház néptelen emeletén
Freskó
A didergő szonettje
ha nem lennék ilyen öreg és gyönge
behoztam volna a kamrából a fát
nem ülnék itt taknyosan dideregve
még jó hogy van rajtam sál és nagykabát
napközben a szeles ablaknál állok
a fiamat várom más dolgom nincsen
megérintem a legszebb jégvirágot
mint szegény ádámot a freskóisten
dühöng a tél ostromolja a házat
vackán lapít minden ember és állat
füstölök a hidegben mint egy kémény
a szoba zúzmarás sarkában állva
üresen ordít rám a cserépkályha
itt halok meg
tudom a lelkem mélyén
Gekkó
Az önfeláldozó szonettje
Antal Évának
mikor a tenger hullámait nézem
menekülnék mint egy gekkó a falon
napernyő alatt üldögél a férjem
terhes vagyok nincs szabad akaratom
itt most kártyavár közös jövő épül
reszkető kézzel és persze hogy vakon
rettegek hogy kiterítenek végül
a házasságnak csúfolt boncasztalon
ez itt egy sziget horvát üdülőhely
tele van vidám férfiakkal nőkkel
romlottnak érzem magam s elveszettnek
sziget vagyok én is nincs hova úszni
el kell magamban magamtól búcsúzni
apa kell kit szeret a gyermekemnek
Prézli
Az éhező szonettje
nem találom a pin kódot magamhoz
mióta elpucolt a házamból dóra
rám rohad minden étel mit futár hoz
rászoktam a rumhoz kevert altatóra
az én dórám most máshol főzőcskézik
készülnek a torták fűszeres ételek
ha elképzelem a húst meg a prézlit
öklendezek mint a parkban a részegek
lépj már túl rajta – hiába mormolom
nem nyelek le semmit ez van műsoron
az életem üres mint a hűtőszekrény
majd azt fecsegik a szomszédok rólam
azért haltam éhen mert beteg voltam
nem voltam elég határozott vagy szerény
