test-beszéd
apám szeme vitrin,
benne fel nem tett kérdések
merev lepkeszárnyai
apám füle membrán,
a hallható tartományon túl
is süllyed- rezonál
és tologatjuk a néma
napokat mint üres
bevásárlókocsit
a rég bezárt közértben
apám tenyere zsoltár
álmaid lassan
álmaid lassan tűnnek
el, még lassabban bevett
szokásaid, éjjelente
fénylő lombok alatt
fekszel el, tudod hogy
sem a Hold sem az órák
járása- kattogása nem,
mégis reggelente kétszer
mindig jobbról balra fordulsz
mozdíthatatlan rögeszme:
felülsz visszafekszel
Szabó Attila fotója
