Szilveszterre hangolódva az év utolsó napjaiban a Vidor-fesztivál “Nem mind Arany” című paródiaestjének egy-két percét elevenítjük fel, legvégül, de nem utolsó sorban Oláh András Áporodott walesi álmok című írásával. Jó szórakozást!
áporodott walesi álmok
(Edward király bosszús monológja, miután rágalmazás miatt pert indított a strasbourgi emberi jogi bíróságon)
Edward király angol király
immár Strasbourgba jár
„hadd látom – úgymond – mennyit ér
az uniós szabály
személyemet sértette meg
egy ócska kis pocok
ítéletet követelek:
pusztuljon a mocsok
ez a pimasz nyamvadt csikasz
a lakomán ott se volt
– gúnyversében ért a szégyen:
csúnyán bemószerolt
szavaimat kiforgatva
gyűlöletet keltett
»áldott« helyett »pártost« terjeszt
a hűséges »eb« lett
koholmányát gyúrta váddá
egy szava sem igaz
minden dalnok csak magasztalt
s ez meg engem szívat
ujjongva várt – zászlók s virág! –
a velszi tartomány
s máglyát gyújtott – én nem túlzok –
ötszázat is talán
azóta is ég a fészbuk
lajkolták vagy ezren
ahogy az ősz énekes hős
ölelt s csókolt engem
virágeső s nem temető
mint hazudta e rongy
(Montgomery sem szíveli
aki ünnepet ront)
tejesfazék plebszszármazék
– bár a neve Arany –
az ilyenből csak ha megfő
máglyán lesz jó alany
megüzente Juncker menten
legyek vele kemény
meglátjuk majd akad-e rajt’
kívül másik legény
nem sorolom ki a soros
a verseny igen szoros
de garantálom: ilyen áron
nem lesz senki koros
majd kiderül ki az őrült
s ki kapta a legyet
bíróhorda itt Strasbourgba’
nem gyakorol kegyet
a körmére nézek mindnek
– Edward nem lesz fukar –
kitudjuk majd mily rügyet hajt
az a magyar ugar
parasztportán Nagyszalontán
nem lesz emléke sem
nagyidai cigányai
széthordják sebtiben
ne reméljen – inkább féljen –
az aki csak szart kavar
s belém vájja a karmait
mint e borzas kis magyar
a nevemet meghurcolni
neki sem engedem
érettségin nem lesz tétel
aki kikezd velem…”
