(dráma egy felvonásban)
Az illusztráció Nelu Gradeanu festménye

Szereplők:

CEAUŞESCU
ELENA
ALEZREDES
KATONAORVOS
KISKATONA
ÖREGASSZONY
SECURITATE-TISZT

Katonai laktanya tömlöcében vagyunk. Két oldalt vaságyak, középen magasan rácsozott ablak, alatta koszos kagyló, kopott tükör és wc. Elöl asztal, két székkel, az ajtó mellett fogas. Kintről, a távolból hol felerősödő, hol elhalkuló puskaropogás hallatszik. Az öregasszony lassan, komótosan megveti az ágyakat, majd takarítani kezd. Az ajtóban szórakozott kiskatona álldogál, zsebre dugott kézzel. Cigarettázik.

KISKATONA (belép a nyitott ajtón, viccesen kopog, majd felnevet) Hallotta a nagy hírt, néne?

ÖREGASSZONY A Marian tizedesről? Aki részegen elaludt a budin?

KISKATONA (legyint) Ki emlékszik már arra? Nem azt tánti! Azt mondja a tévé, megszökött Ceaușescu, kitört a forradalom. Az egész tisztikar órák óta a tévét bámulja. Olyan lelkesek, hogy estére megisszák a kaszárnya teljes rumkészletét.

ÖREGASSZONY (mérgesen köp egyet és az ablak felé mutat) Ezt a felfordulást nevezi maga forradalomnak?

KISKATONA Hát nem érti, tánti? Megbukott a rendszer! Vége a kommunizmusnak! Ezután szabadok leszünk! (A szájába veszi a cigarettát és megtáncoltatja az öregasszonyt)

ÖREGASSZONY (eltolja magától) Felrúgdostak néhány kukát, seggberúgdostak néhány korgó gyomrú katonácskát, mint amilyen maga itten, és akkor ez már forradalom, meg szabadság? Hagyjon már.

KISKATONA (legyint) Mit tudja azt maga.

Csend.

ÖREGASSZONY Majd csak túléljük ezt is. Csak rosszabb ne legyen.

KISKATONA Persze, örökké a régi nóta. Ezért aztán nem is lett jobb soha.

ÖREGASSZONY Na, és mit mondanak azok a tiszt urak? Hová tűnt Ceaușescu elvtárs?

KISKATONA Amikor kitört a botrány, valami nagy népgyűlésen, helikopterrel elmenekült a mocsok. Mentette az irháját.

ÖREGASSZONY (nevet) Azóta már bárhol lehet.

KISKATONA Nem kell ezeket félteni. Minden jó előre ki van nekik találva. Biztos a szekusok bujtatják valami titkos bázison.

ÖREGASSZONY Meglássa, ebből még baj lesz. Nagy baj.

KISKATONA Ugyan miből?

ÖREGASSZONY Hát ebből a kalamajkából. Vagy ahogy maga emlegeti, ebből a forra…, forradalomból, vagy mi az isten.

KISKATONA Hát mégis mi baj lenne? Nem érti mama, hogy végre szabadok vagyunk? Mindenki boldog, felszabadult és azt kiabálják az utcákon: Libertate! Libertate! (közben fellép az egyik székre, az ujjaival V betűt formál)

ÖREGASSZONY Befejezte?

KISKATONA (fellép az asztalra, még hangosabban kiált) Csak azért is: Libertate! Libertate!

ÖREGASSZONY (a kezében lévő seprűvel fenéken ütögeti) Hallgasson, az isten áldja meg! Felveri az egész laktanyát, maga oktalan.

KISKATONA (nevet és nagyon ugrik az asztalról) Mindenki ezt kiabálja most, mama! Szerintem még az alezredes elvtárs is. Csak maga nem, maga seprűs vénasszony.

ÖREGASSZONY (felemeli a seprűt) Adok én magának. Ha így folytatja, maga is ide jut, fiacskám. Itt aztán elmélkedhet kenyér és víz mellett arról a maga forradalmáról.

KISKATONA Ha nem ismerném, még azt hinném, maga is annak a vén trottyosnak a híve. Hogy nyuvadna ki, ott ahol éppen van, a boszorkány feleségével együtt!

ÖREGASSZONY De ismer.

KISKATONA (nevet. Az öregasszony háta mögé lopózik és rácsap a fenekére. Az ráemeli a seprűt, mire a kiskatona viccesen kirántja a kezéből) Mint a rossz pénzt, mamuska! Higyje már el, ezután minden jó lesz. Nyugodjon már! Szabadok leszünk, utazhatunk, fejlődhetünk, megszűnik ez a nyomorúságos komcsi elnyomás. Demokrácia lesz, mama! Most kezdődik csak igazán az életünk!

ÖREGASSZONY (kirántja a kiskatona kezéből a seprűt) Jó-jó. Csak bele ne nyomorodjunk ebbe a maga fene nagy demokráciájába.

KISKATONA (ingerülten rácsap a homlokára) Én nem értem, miért ilyen pesszimisták ezek az öregek. Maguknak semmi sem jó. Itt nyögtek, meg sóhajtoztak egy életen át Ceaușescu alatt, aztán, amikor ez a vén vérszívó végre nagy nehezen megpattan, maguk továbbra is csak nyavalyognak, siránkoznak, hogy így a forradalom, meg úgy a forradalom. (Dühében a földre dobja a cigarettát és hosszasan tapossa.)

Csend.

ÖREGASSZONY (odamegy és felsepri a csikket egy lapátra) Hogyhogy semmi sem jó? Nekem csak az nem jó, amikor lőnek.

KISKATONA (Kikémlel az ajtón) Értse meg, rendet kell csinálni ebben a kurva országban! Azt meg csak puskaropogással lehet. Éles tölténnyel! Ki kell pucolni a szekusokat, ha nem akarunk ebben a vöröscsillagos kuplerájban rohadni kongresszustól kongresszusig!

ÖREGASSZONY Hát, maga tudja. Maga a katona. Én azért jobb’ szeretem, ha nem halnak meg ártatlan járókelők és fiatalok az utcán. Csak azért, mert forradalom van.

KISKATONA Márpedig anélkül nem megy, mama! Ceaușescu nem adja magát könnyen. Amíg le nem puffantják (kezével a puskalövést utánozza az öregasszony irányába), nem lesz nyugtunk.

ÖREGASSZONY (kihull a kezéből a seprű) Jaj, istenem! Eddig is féltünk. De most már az életünket is féltenünk kell.

KISKATONA Látja, mégis csak jó, hogy minket nem vezéreltek ki a kaszárnyából! Csak jobb itt bent, mint ott kint.

ÖREGASSZONY Na látja. Ott maga se lenne ilyen fene nagy okos, és főleg nem bátor.

KISKATONA (csendesebben) Hát, szegény anyám bele is pusztulna, ha valami bajom esne. (Elővesz egy újabb szál cigarettát)

ÖREGASSZONY Hát akkor vigyázzon a bőrére és ne hősködjön! És ne bagózzon itt, mert az alezredes elvtárs rajtam veri el a port!

KISKATONA Úr az már, nem elvtárs.

ÖREGASSZONY Ja, és akkor maga már ott bagózhat, ahol akar?

KISKATONA Hát, azt éppen nem. Csak, ha nem látja senki. (Cinkosan rákacsint az öregasszonyra)

ÖREGASSZONY Márpedig én látom, azzal a vaksi vén szememmel. Rakja csak vissza a helyére!

KISKATONA (visszacsúsztatja a cigarettát a dobozba. Felnevet) Ne féljen, mama! Pár nap múlva béke lesz. Azok az arab terroristák, akik az embereket lövöldözik, már nem sokáig tartják magukat.

ÖREGASSZONY Bár csak igaza lenne, fiam! De nekem akkor sem tetszik ez az egész. Öreg vagyok én már az ilyen forradalmakhoz.

Csend.

KISKATONA (körbejár) Hanem aztán mire ez a hirtelen takarítás? Már hetek óta senki sem ült a dutyiban. Csak nem az a vadbarom Tanase borult el megint? Minden hónapban itt tölt néhány napot. Már egész megszokta. (nevet)

ÖREGASSZONY Nekem nem mondják, kit hoznak ide, csak azt, hogy takarítsak ki. Felőlem jöhet a maga Tanase barátja is. Meg is érdemli a lüke fejével. Tanuljon emberséget!

KISKATONA Attól várhatja! Az így fog a sírba menni. Verekedős vademberként.

ÖREGASSZONY Kész! Na, jöhet az a bandita Tanase. Vagy bárki más. Csak aztán nehogy feltegye nekem a sáros bakancsát a frissen vetett ágyra, mert magam kaparom ki a két szemét!

KISKATONA Annak mondhatja. Már az óvodában is sáros bakancs volt a jele. (nevet)

(Odakint közelednek a lövések.)

ÖREGASSZONY (ijedten) Hallja?

KISKATONA (Az ablakhoz megy, hallgatózik) Hallom, hát. Forradalom van, mama! Az meg zajjal jár. Tücsökciripeléssel nem lehet rendszert váltani. (Megint V betűt formál és kiabálni kezd az ablak irányába) Jos Ceaușescu! Jos comunismul!

ÖREGASSZONY Hallgasson már, az Isten szerelmére! Még meghallja valaki.

KISKATONA (nevet) Mindenki ezt kiabálja most, mama! 23 millió román ezt üvölti. Hallgattunk eleget!

ÖREGASSZONY (legyint) Hát akkor csak üvöltözzenek. Meglesz ennek a böjtje.

Csend. Elsötétedik a szín.

Kintről lövések zaja hallatszik. Este van, Ceaușescu az asztalnál ül, fejét a tenyerébe hajtja. Sokáig nem szól semmit. Majd a ruhástól az ágyon fekvő Elena felé fordul.

CEAUŞESCU Alszol, kedvesem?

ELENA Ugyan, hogy is tudnék?

CEAUŞESCU Még mindig lőnek.

ELENA Biztosan nem a mieink azok?

CEAUŞESCU Biztosan nem. Azt kiabálják: Le Ceauşescuval!

ELENA (felül az ágyon) Piszkok! Aljas söpredék! Ezeket etetted?! Ezeknek építettél országot, hogy aztán az életünkre törjenek és azt ordítsák, miközben a taknyuk, nyáluk összefolyik: Le Ceauşescuval?

CEAUŞESCU Hagyd! Nem az a fontos, mit ordibál néhány száz félrevezetett ember.

ELENA (feláll, Ceauşescu elé lép) Hanem mi? Mi a fontos, amikor itt ülünk a semmi közepén, bezárva a saját országunkban, amiért mindent feláldoztunk? És öregségünkre arra ébredünk, hogy nem kellünk. Egy mozdulattal lesepernek a színről. Bezzeg elvették a kezünkből a kenyeret, a munkát! Hálásak voltak az államadósságok visszafizetéséért, beköltöztek a szép, új blokklakásokba, most meg az üvöltik, mint a fába szorult férgek, hogy: Le Ceauşescuval!

CEAUŞESCU (odalép hozzá, a karjára teszi a kezét) Jó, jó. Ne idegeskedj, drága.

ELENA (elrántja a kezét) Ne idegeskedjek? Azt mondod, ne idegeskedjek?! Nem láttad mi történt a nagygyűlésen? Nem láttad, ahogy felbomlott a rend? Nem láttad, ahogy szétfutott a sokezer ember és szétfütyölték a beszédedet?

CEAUŞESCU Azok Moszkva emberei voltak.

ELENA Mindenki?! Mindenki nem lehet Moszkva embere! Mindenkit nem küldhetett Moszkva, Budapest; Amerika, London, Párizs! Ezek, kedvesem, a mi drága román népünk, akikkel együtt jártuk a szocializmus útját. És akiket kiszedtük a koszból, a nyomorból, iskoláztattunk, szakmát és munkát adtunk nekik, a gyermekeiket egyetemre küldtük. És ez a nép, a mi népünk, most azt kiáltja, hogy: Le Ceauşescuval! Az életünkre tör és nekünk menekülnünk kell, mint egy rühes kutyának, mint egy utolsó bűnözőnek.

CEAUŞESCU (töprengve körbejár) A külföldi ügynökök beépültek és fellázították a népet. Ez volt a nagygyűlésen is. Elég tíz-húsz ember elkezdje a rendzavarást, a többi megy utána.

ELENA (Ceau ş escu elé áll) Nem azt mondogattad mindig, hogy huszonhárommillió ügynökünk van az országban?

CEAUŞESCU Nyilván túloztam. (Ismét Elena karjára teszi a kezét) Elena, kedvesem, ezek csak szórványos rendbontások. A katonaság majd rendet csinál.

ELENA (megint elrántja a karját) Kicsoda? A katonaság, amely fogva tart bennünket? Mileara már nem számíthatsz. Inkább a halálba menekült, minthogy rendet tegyen. Stanculescu? A kétkulacsos? Már rég itt kellene legyen értünk.

CEAUŞESCU Talán nem tudják, hol vagyunk.

ELENA (a tükör elé áll, megigazítja a haját) Ugyan ne viccelj, Nicu! Ezt nem mondod komolyan. Átállt az is szépen az puccsisták közé.

CEAUŞESCU (felkiált) Megmondom én neked, ki van emögött! Gorbacsov! Hányszor mondtam, hogy semmi jót nem várhatunk tőle. Glasznoszty… Peresztrojka… Leszerelés… Többet van Amerikában, mint odahaza. És a végén nekünk támad. Hitted volna, Elena, hogy éppen a saját elvtársaink akarnak majd bennünket kicsinálni? Eddig attól tartottam, hogy a Nyugat, meg Amerika, meg ezek az irredenta magyarok áskálódnak ellenünk. A sajtójuk tele van Erdéllyel. Hogy Ceauşescu így, kisebbségi jogok úgy, falurombolás amúgy. Meg Tokes, meg Temesvár. És akkor tessék, itt van az a sunyi Gorbacsov, a nagy reformer, a Nyugat ünnepelt hőse és hátbatámadja a saját kommunista szövetségesét!

ELENA (odalép hozzá, ráteszi az arcára a kezét) Nyugodj meg, kedves. Ne idegesítsd fel magad. Megárt.

Csend.

CEAUŞESCU (az ajtóhoz megy. Lenyomja a kilicset. Nem nyílik. Dühösen ráver kettőt az öklével az ajtóra) Ezek meg itt tartanak bezárva és nem mondanak semmit.

Csend. Az ajtó túloldaláról valaki bekiabál: elhallgass, diktátor! Jos Ceauşescu! Jos comunismul!

ELENA (idegesen felnevet) Nem mondanak semmit?

CEAUŞESCU (az ajtó felé) Marhák! Lógni fogtok, áruló gazemberek! (kintről gúnyos nevetés hallatszik)

ELENA Hagyd már azt a nyomorultat.

CEAUŞESCU Ha a katonaság átállt, akkor nekünk végünk… De nem, ez nem… Ez nem történhet meg! Ez az én országom, ezek az én fiaim! Még ez a marha is, az ajtó túloldalán. Itt nincs olyan, hogy jobbra állunk, meg balra állunk. Itt én vagyok a rend!

ELENA Na, az kellene most, látod. Rend. (Az ajtó elé megy és kifelé kiabálja) Meg, hogy ezek ott kint végre befogják a pofájukat!

Kintről bekiált valaki: Kuss legyen ott bent, vagy golyót eresztek belétek!

CEAUŞESCU Hagyd már, ne povokáld azt az idiótát. A végén még tényleg bejön.

ELENA Állnának csak veled szemtől szemben az Elnöki palotában, remegnének, mint a nyárfalevél. Most bezzeg ugatnak, mint a veszett kutyák!

CEAUŞESCU (fáradtan leül az ágyra) Azok. Kutyák. Szemtől szemben nyalják a kezedet, ha meg elfordulsz egy pillanatra, máris beléd marnak.

ELENA (leül Ceausescu mellé, megfogja a kezét) Tisztára olyan ez, mint fiatal korunkban. Az illegalitásban. Amikor bujkálnunk kellett és téged börtönbe zártak. Emlékszel?

CEAUŞESCU Jó, de most mi vagyunk hatalmon. Én vagyok az elnök, én vagyok a hadsereg főparancsnoka, én vagyok az isten! Mit keresek én itt? Én, aki felépítettem a semmiből ezt az országot?

ELENA Hadd el, Nicu drága, nincs minden veszve. Ezek bezártak ugyan, de meg is védenek. Nem engedik be a lázadókat. Lőnek rájuk.

CEAUŞESCU (legyint) Lehet itt tudni, ki lő? És mi van, ha a Securitate lövi a kaszárnyát, mert ki akarnak szabadítani? Ezek meg fogva tartanak, hogy átadjanak a puccsistáknak?

ELENA Hát, ha abból indulunk ki, amit bekiabált ez az idióta, azt hiszem, foglyok vagyunk.

CEAUŞESCU (feláll, az ajtóhoz megy, ráver kettőt) Küldd ide a parancsnokot!

Kintől gúnyos nevetés hallatszik, majd megszólal valaki: elhallgassatok végre, mert a parancsnok nélkül is belétek eresztek egy sorozatot!

Csend.

CEAUŞESCU Na, majd a Securitate! Azok az én fiaim! Azokat nem veszi meg a moszkvai kutya. Azok az utolsó vérükig kitartanak mellettem.

ELENA Bárcsak így lenne. Bárcsak holnap arra ébrednénk, hogy ez az egész egy rossz álom. Valami furcsa, megmagyarázhatatlan álom, ami soha nem tér vissza.

CEAUŞESCU (Ruhástól rádől a másik ágyra) Bárcsak álom lenne ez az egész, drágám! De félek, nagyon is ébren vagyunk.

Csend. Elsötétedik a szín.

Kintről kulcszörgés hallatszik, nyílik az ajtó. A kiskatona kintről bekiált.

KISKATONA Reggeli, Tanase koma!

ÖREGASSZONY (belép, kezében reggelit tartalmazó tálcával.) Itt a reggeli, drágaságom!

ELENA (A tükör előtt áll, fésülködik) Tegye az asztalra. Remélem valami ehető.

ÖREGASSZONY (ránéz Elenára, majd az ágyon fekvő Ceauşescura, megrémül, keresztet vet, az égre néz) Ó, Uram, Teremtőm, ne hagyj el!

ELENA Na-na-na, el ne ejtse azt az ételt!

Csend.

ÖREGASSZONY (leteszi a tálcát, majd két kezét az arcára szorítva rémüldözik.) Jaj, bocsássanak meg nekem, buta vénasszonynak! Azt hittem, egy bűnöző van itt. Az a Tanase fiú, a bajkeverő. (Odamegy Elenához és megcsókolja a kezét, majd Ceauşescuhoz is, aki az ágyon ül.)

CEAUŞESCU (Elenához) Látod? A nép nem hagyott el minket. A nép mindig őszinte gyermeki szeretettel volt irántunk.

ELENA (a ruhájába törli a megcsókolt kézfejét és alaposan eldörzsöli) Ezt majd akkor mondd kérlek, amikor újra az Elnöki palotában leszünk. Ott majd anekdotázhatsz kedvedre a népről és az ő gyermeki szeretetéről.

CEAUŞESCU Kicsoda maga, mamóka?

ÖREGASSZONY (megilletődött, sírós hangon) Jaj nekem, öreg fejemnek! Ilyen nagy megtiszteltetést! Ha én ezt otthon elmesélem a vénembernek, el sem hiszi. Most már nyugodtan meghalhatok.

ELENA Előtte azért még mondja már meg, kicsoda maga néni?

ÖREGASSZONY Jaj, ne tessék rám haragudni! Nem vagyok én szokva az ilyen finom emberekhez. A Mariora tánti vagyok. Tudja, a Radué, Moinesti-ről. Aki a templom mellett lakott, az alvégen. Harangozó volt a lelkem, jóapám. Az alezredes elvtárs meg pár éve idevett a konyhára, hogy segítsek betanítani a kiskatonákat takarítani, meg főzni. Ha már otthon, az anyjuk szoknyája mellett nem tanulták meg hogyan kell felmosni, meg hogyan készítsenek el egy jó csorbát. Hiába, asszonykéz nélkül még itt sem boldogulnak. Egyszóval itt ragadtam.  

ELENA (vigyorog) Mondtam én, Nicu, amíg minden templomot le nem rombolunk, addig ezekből nem vered ki a vallás mételyét.

CEAUŞESCU (leinti) Hagyjál már! Hányszor mondjam már, hogy kiegyeztünk velük. Jó kommunisták ők is. Hadd vessék a keresztet, ha cserébe minket szolgálnak. A pátriárkájuk, az a nagyszakállas, a mi emberünk. Nem lehet mindenhova buldózert küldeni. Oszd meg és uralkodj. Tudod, ki mondta ezt?

ELENA Honnan tudnám? Miért, te tudod?

CEAUŞESCU Most hirtelen nem ugrik be, de mindegy is.

Csend.

ELENA (az asztalhoz lép, fintorogva emelgeti és szagolgatja a tányért) Százszor elmondtam neked… Nem! Ezerszer! A mi népünk csak az erő nyelvén ért, Nicu. Ha nem csapsz oda, hogy ketté álljon a fülük, máris azt hiszik, hogy gyenge vagy.

CEAUŞESCU (lassan felhúzza a cipőjét) Marioara elvtársnő, kik lövöldöznek odakint?

ÖREGASSZONY Jaj, Istenem, nem értek én a politikához, drága Ceauşescu elvtárs. Nekem csak annyit mondtak, hogy kitört valami izé…, szóval hogy is mondták? Ja igen! Forradalom!

ELENA For-ra-da-lom?! Az anyjuk picsáját! Azt! Legfeljebb államcsíny. Külföldi beavatkozással. Tele az ország orosz, meg magyar ügynökökkel! Csak úgy hemzseg a sok görény. Már a szaguk alapján felismerem őket.

ÖREGASSZONY Meg azt is mondta ez a kiskatona (az ajtó felé int), hogy el tetszettek menekülni és megbukott a kommunizmus. Meg, hogy ezután már szabadság lesz. Meg valami furcsaság, ami most nem jut eszembe. (A fejéhez kap) Ja, igen. Az dero…, deromicsoda, na. Az.

CEAUŞESCU Hagyja. Ne próbálkozzon vele. Értelmetlen.

ELENA (a fejéhez kap. Ceausescuhoz) Látod? Látod?! Ez a te néped. Most aztán kimutatja a foga fehérjét. Az első adandó alkalommal beléd mar.

Csend.

CEAUŞESCU (a kagylóhoz megy, vizet enged, megmossa az arcát. Az öregasszony odaugrik, kezébe adja a törölközőt) Hazudtak magának, mama. Ha nincs kommunizmus, nincs szabadság sem. Demokrácia meg pláne nem. Nélkülünk a maguk szabadsága egy nagy nulla. (az ujjaival nullát formál)

ELENA Mit udvariaskodsz, Nicu? Ezt nekik! (fityiszt mutat)  

ÖREGASSZONY Jaj, ne tessenek nekem ilyeneket mutogatni! Nem vagyok én ehhez hozzászokva. Nem akarok én semmi rosszat, csak tetszik tudni, azt mondja a tévé, a rádió, meg mindenki, még az én öregem is, hogy a Ceauşescu elvtárséknak meg tetszettek bukni.

ELENA (odalép az öregasszonyhoz és közelről az arcába sziszegi) Hát tetszett egy frászt, buta vénasszony! Még, hogy tetszett! Miket ki nem talál!

ÖREGASSZONY Jaj, ne tessék rám haragudni, drága elvtársnő. Én csak egy buta, hat osztályos parasztasszony vagyok. Örülök, ha a nevemet le tudom rajzolni. Egész életemben a földet túrtam. Könnyű engem becsapni az ilyen demo…, demomicsodákkal.

Csend.

CEAUŞESCU Értse meg, mama! Kommunizmus nélkül ennek az országnak vége. Erdélyt elveszik a magyarok, Moldvát az oroszok, Dobrudzsát a bolgárok. A maradék? A maradékot meg elveszik a kapitalisták. Alig várják, hogy elvigyék az értékeinket, leszereljék a gyárainkat. Felvétetnek az állammal annyi adósságot, amit még a maga unokájának az unokái is nyögni fognak.

ÖREGASSZONY (pityeregni kezd) Jaj, Istenem, mi lesz most már velünk? Ne tessenek akkor megbukni, ha abból ilyen nagy baj lesz!

ELENA (éles hangon kiabál) Majd meglátjátok ti! Fogtok ti még sírni utánunk! Majd a kapitalisták eltörik a gerinceteket! Még az unokáitok is visszasírnak bennünket! Kéne majd nektek Ceauşescu ! De úgy kell nektek! Nem tudtatok bennünket megbecsülni és igazán szeretni. (felemeli a fejét és a két karját, mintha átkot mondna) Ó, isten, ha mégis vagy, ha mégis lakozol az égben, azt kérem tőled, hogy még az anyaföldben se leljen nyugodalmat ez a hűtlen nép, amely mindenkit elárult a történelme során, és most minket is!

CEAUŞESCU (cinkosan felnevet) Elenácskám, néha azért kell egy kis árulás. Nem mondom, hogy most, de ’44-ben azért jól jött az az átállás. Anélkül ma is úgy nézne ki az ország térképe, mint az a kifli a tányéron (rámutat a tányérra). Így pluszban van még egy Erdélyünk, egy Dobrudzsánk. Az is valami (kacsint).

ELENA Sokra megyek vele. Itt a cellában csak a kiflivel maradtunk.

ÖREGASSZONY Jaj, lelkem, Ceauşescu elvtárs! Mi lesz most már velünk?

ELENA Most egyelőre nem ez a kérdés jóasszony, hogy mi lesz veletek, hanem az, hogy mi lesz velünk? A ti sorsotok tőlünk függ. Nélkülünk nektek annyi! (mutatja a kivégzés jelét)

ÖREGASSZONY (feljajdul, keresztet vet) Jaj, teremtő, jó atyám!

ELENA (Az öregasszony kezébe adja a csuprot, majd a tányéron a kiflit és a marmaládét) Kóstold meg. Nehogy még megmérgezzetek itt, alávalók.

Csend.

CEAUŞESCU (átveszi az ételt és italt az öregasszonytól és elgondolkodva járkál fel és alá) Csak tudnám, ki áll az államcsíny mögött? Iliescu? Brucan? Vagy egy harmadik, akire nem gondolunk?

ELENA (a székre rogy) Kerüljünk csak vissza Bukarestbe, ki fogjuk végeztetni mind! Ha benne van, ha nincs! Ezek csak az erőből értenek. Ha irgalmazol, máris összejátszik ellened az oroszokkal, levelezik a külföldi sajtóval, küldi a lázadó szövegeket a Szabad Európának. A jó kurva anyjukat!

CEAUŞESCU (odanyújtja a kiflivéget) Egyél, kedvesem. Kimerültél te is.

ÖREGASSZONY Tessenek csak megreggelizni, drága Elena elvtársnő. Hozok még egy porciót, mert csak erre a bitang Tanase-ra számítottam. Én tudom, hogy a kommunisták nem hisznek az istenben, de higyjék el az öreg Mariora néninek, jó az isten, jót ád. Imádkozom, hogy minden rendbe jöjjön és elhallgassanak a fegyverek.

CEAUŞESCU Hát mama, az isten itt nem segít. Csak a katonaság.

ELENA (felemeli a mutatóujját) Amelyik, mellettünk áll!

Kintről többször ráütnek az ajtóra

KISKATONA (bekiált) Mama, jöjjön már kifelé végre, vagy maga is ott töltheti az egész napot Tanase-val.

ÖREGASSZONY Engedelmet kérek, de nem maradhatok tovább. Isten áldja magukat, elnök elvtárs. (Ismét kezet csókol mindkettőjüknek, keresztet vet és hajlongva kihátrál.)

Csend. Elsötétedik a szín.

Kulcs zörög a zárban. Belép a katonaorvos, fehér köpenye alatt katonaegyenruha, jobb karja széles trikolór szalaggal van átkötve, nyakában fonendoszkóp. Ceauşescuék egymással szemben, némán az ágyon ülnek.

Csend.

KATONAORVOS (belülről megkopogtatja az ajtót, hogy felhívja magára a figyelmet) Halló! Halló!! Hallanak engem? Velem kell jönniük az orvosi rendelőbe. Meg fogom vizsgálni önöket.

ELENA (felpattan) Ki vagy? Mit hallózol itt? Nem tanultál tiszteletet? Itt hallózni csak nekünk van jogunk!

KATONAORVOS (gúnyosan) Na ne mondja, mádám.

ELENA (magázásra vált) Ki küldte magát? Miféle vizsgálatról beszél?

KATONAORVOS Nyugalom, elvtársnő. Stelica katonaorvos vagyok. Az egészségi állapotukat kell megvizsgáljam. Egyszerű rutineljárás, semmi több. Nem fog fájni (kacsint)

ELENA Maga csak ne csitítson engemet! Tudja maga, kivel beszél?

KATONAORVOS (gúnyosan felnevet, karba teszi a kezét) Hogyne tudnám, az egész országban a maguk képe néz szembe az emberekkel, már nem is tudom mióta. Akarom mondani, tegnap óta már nem annyira. Egy nap alatt hihetetlen mennyiségű Ceauşescu-képet bírtak szétszaggatni, eltépni, elégetni, leköpdösni, megtaposni az emberek.

ELENA Aljas provokáció! Miféle tiszt maga? Kinek az ügynöke? Hogy mer velünk ilyen hangon beszélni? Várjon csak, majd megkapja érte a jutalmát!

KATONAORVOS (felnevet) Ó, drága asszonyom, azok az idők, huss, elmúltak. Magának itt már nincs szava.

CEAUŞESCU (Elenához. Kezével leinti) Hagyd, kedvesem. Ez csak provokál. Csőbe akar húzni minket.

ELENA (a katonaorvoshoz) Na, várj csak te szemét, ezért még számolunk! A saját kezemmel kaparom ki a két szemed!

KATONAORVOS Tévedni tetszik, kedves doktor akadémikus asszony. Most maguk vannak soron. Most kivételesen, most az egyszer, de végre nagyon alaposan, magukkal számolunk.

CEAUŞESCU (feláll, az orvoshoz lép) Jó ember! Miket hord itt össze? Mit akar tőlünk?

KATONAORVOS (megkaparja a torkát) Hát, izé…, Ceausescu elvtárs… Szóval, amint mondtam, egészségügyi vizsgálatra velem kell jönniük az egység orvosi rendelőjébe.

ELENA Ó, vannak nekünk orvosaink. A legjobb orvosok. Nehogy már egy szemtelen orosz kém vizsgálgasson minket. Aki idejön és a szemünkbe röhög.

KATONAORVOS (gúnyosan mosolyog) Amerre néznek, mindenütt ügynököt látnak. Maguk aztán teljesen elszakadtak a valóságtól. Nyomorba taszították az országot és még csak tudatában sincsenek annak, mit tettek.

CEAUŞESCU (Elenához lép) Hagyd, drágám! Nem vitatkozunk egy ócska provokátorral. Vizsgáljon meg és kész. De nem fog nekünk semmiféle gyógyszert vagy injekciót beadni.

KATONAORVOS Á, olyan könnyen nem ússzák meg! Csak szeretnék. Nem akarja itt senki megmérgezni magukat. Vár magukra a népbíróság.

CEAUŞESCU (idegesen gesztikulál) Ránk az Elnöki Hivatal vár, fiam. Magára meg, ha így folytatja, a katonai ügyészség. Úgyhogy gondolja meg, mit mond. (leül a székre)

KATONAORVOS (legyint, majd az ajtóra mutat) Jó. Addig is erre tessék. (Megkopogtatja az ajtót, mire az kinyílik. Belép a kiskatona).

Csend.

KISKATONA (hol Ceauşescura, hol Elenára mutat) Ez meg, ez meg…, mi a büdös istennyila?!

KATONAORVOS (vigyorog) Te nem is tudtad, hogy ezek itt vannak? Ja persze. Az alezredes elvtárs teljes titoktartást rendelt el.

KISKATONA Hát ezért vetette a keresztet az öregasszony, amikor kijött innen… Azt hittem, látomása volt, vagy agyvérzést kapott, vagy ez a Tanase csinált vele valami rondát. Mire megkérdeztem volna, mi a baja, már árkon-bokron túl volt a vén bolond. Az éjszakai szolgálatos meg csak vigyorgott sejtelmesen, amikor reggel leváltottam. Én meg órák óta itt állok az ajtóban, mint egy idióta és azt sem tudom, kire vigyázok. Gondolom a fél kaszárnya rajtam röhög azóta.

KATONAORVOS (mosolyog) Az megtörténhet, kedves barátom. De legalább egy igazán kellemes meglepetésben volt részed. Látod, tegnap még ott üvöltözted te is a többiekkel az udvaron, hogy „Le Ceauşescuval!”, ma meg már őt magát kísérheted. Az elvtársat, meg az elvtársnőt. Húzd ki magad, nem mindenkinek adatik meg, hogy két ilyen hitvány zsarnokra vigyázzon!

ELENA Zsarnok a jó kurva anyád! Az. (Kiköp a földre)

KISKATONA (felemeli a kezét) Tudod kit szidjál, vénasszony! Ó, istenem, mióta várom ezt a percet!

KATONAORVOS Most már minden jó lesz. Romániára rámosolygott a jóisten. Ez a kettő elnyeri a méltó büntetését, és mi akkor olyan örömünnepet csapunk, amilyet még nem látott a világ.

KISKATONA Doktor elvtárs, ha nem tetszik haragudni, hogy ezt mondom, én olyan boldog vagyok! Ha ezt otthon elmesélem, én leszek a falu hőse.

ELENA (keserűen felnevet) Az leszel, idióta.

KISKATONA De most már tényleg megütlek, vén boszorka! Te négyosztályos senki! Tönkre tettétek az életünket!

ELENA Nem drágám. A tönkretétel majd ezután következik. Vered te még a falba a fejed, a társaiddal együtt. Jön még idő, amikor titkolni fogod azt is, hogy egyáltalán itt voltál.

KISKATONA Na, azt várhatod, vénasszony. Csak szeretnéd! Életem legszebb napja lesz, amikor az akasztófához kísérhetlek!

KATONAORVOS (leinti) Elég a gyereknapból. Látom, az akadémikus asszony ebben a fiúban megtalálta a méltó szellemi partnerét.

KISKATONA Ne hasonlítson már engem a tiszt elvtárs, izé úr, ehhez a négyosztályos diktátorhoz. Nekem mégiscsak tíz osztályom van!

KATONAORVOS Nem is értem, miért nem hívtak még be az akadémiára levelező tagnak.

KISKATONA (vigyorog) Még hívhatnak.

ELENA Csak várjad, csipkerózsika!

KISKATONA Doktor elvtárs, izé úr. Vagy mit tudom én már, hogy mi. Szóval, megüthetem? Tessék megengedni, csak egyetlen egy pofont! Kérem! Csak egy aprócska, kicsi orrbavágást. Egy csipetnyi kerékbe törést, egy leheletnyi fenékbe rúgást, egy icike picike megtaposást! Egy ország népe lesz örökké hálás érte.

KATONAORVOS (leinti) Nem kell belőlük mártírt csinálni. Ne mondja senki ránk, hogy a forradalom fiai visszaéltek a hatalmukkal. Mi nem vagyunk olyanok, mint ezek itt ketten, akik tönkretették a román népet.

ELENA (odalép a katonaorvos és a kiskatona közvetlen közelébe.) Nyomorult gazemberek! Kiknek árultátok el az országot? Kik vettek meg titeket kilóra? A magyarok? Az oroszok? Mit kaptatok a vérünkért?

KISKATONA Elhallgatsz végre, vén banya! (Meglöki Elenát, aki feljajdul és ráesik az ágyra)

CEAUŞESCU Nyomorultak! Gyilkosok! Gazemberek! (Odaugrik Elenához) Jól vagy, kedvesem? Hagyd őket, ne foglalkozz velük! Csak provokálni akarnak.

ELENA (energikusan kitépi magát Ceauşescu kezéből, a kiskatonához) Egy nappal ezelőtt még ízekre téptelek volna ezért, te féreg! Te pondró! Ne várd meg a puccs végét, jobb, ha még előtte felkötöd magad, mert szörnyű kínok között fogsz meghalni. A családod meg mehet a Duna-csatornához.

KATONAORVOS (a háta mögé tolja kiskatonát) Ne piszkold be vele, fiam a kezedet. Nem érnek annyit. Majd a bíróság ítél felettük, megfizetnek minden gaztettükért.

ELENA Felettetek meg ki ítél majd?

KATONAORVOS Az isten.

CEAUŞESCU Mi-mi-mi-miféle isten? Ennek az országnak csak egy istene van! Úgy hívják: Nicolae Ceauşescu! Itt én ítélek, én mondom meg ki éljen és ki haljon.!Ajánlom térjetek észhez, mert nem fogunk könyörülni rajtatok!

KATONAORVOS (mosolyogva ingatja a fejét és az ajtóra mutat) Na akkor, drága isten, arra kérem, legyen szíves kövessen. Azt már látom igaz a néphit, hogy időnként dadogni tetszik, ha kihozzák a sodrából. Sebaj, az ítéletvégrehajtás majd ezen is segít. Addig is hadd vizsgáljam meg, hogy szuperál a ketyegője önnek és ennek a lobbanékony istennőnek.

Mind kimennek. Elől a katonaorvos, mögötte Elena és Ceausescu, a kiskatona zárja a sort.

Csend.

Bejön az öregasszony. Megveti az ágyakat, takarít, majd megáll és imádkozik.

Csend.

ÖREGASSZONY Ó, Istenem! Mi lesz most velünk? Ceauşescu elvtárs, ne hagyj el minket, mert nekünk akkor végünk! Azt mi nem bírjuk ki. Ide erős kéz kell, mert szétzüllik minden. Uram, teremtőm, nézz rá erre a nyomorult országra, mert ahogy magunkat ismerem, tégláról téglára széthordunk mindent egyetlen év alatt!

Bejön az alezredes.

ALEZREDES (jókedvű) Mit motyog itt, tánti?

ÖREGASSZONY Takarítok, alezredes elvtárs.

ALEZREDES Most már úr. Alezredes úr.

ÖREGASSZONY Ó, hogy a kánya csípje meg. Nem jön a nyelvemre.

ALEZREDES (körülnéz) Tegnap már takarított itt. Nem kell kivételezni. A Ceauşescu házaspár ugyanolyan fogoly itt, mint bárki más.

ÖREGASSZONY Értem én, alezredes elvtárs.

ALEZREDES Úr.

ÖREGASSZONY Úr. Csak éppen teszek-veszek egy kicsit.

ALEZREDES (legyint) Csinálja.

ÖREGASSZONY Alezredes úr. Elvtárs. Mi lesz most?

ALEZREDES Mi lenne? Győz a forradalom. Demokrácia lesz. Szabadság. Vége a kommunizmusnak. (Ökölbe szorítja a kezét) Örül, mama?

ÖREGASSZONY Nem tudom, mi az a demokrácia. Remélem ehető, iható és meleget is csinál. És nem kell félni tőle. Meg hátha lesz áram is, meg minden, ami most nincs.

Csend.

ALEZREDES (a tükörhöz lép, kezével a haját simítja) Látja, pont erről van szó, tánti. Elsöpörjük a kommunizmust. Elég volt a vörös nyomorúságból. Új élet vár ránk. Nyugat, fejlődés, utazás. Én például kilépek a katonaságtól és indítok egy vállalkozást. Egy őrző-védő céget. Én védem majd a politikusokat. Patron leszek, mama!

ÖREGASSZONY És jó patronnak lenni?

ALEZREDES (hátrafordul, a pénz jelét mutatja) Nem jó, hanem nagyon jó! Csak úgy ömlik majd a márka, meg dollár. Ide ni! (a zsebre üt)

ÖREGASSZONY De, ha már nem lesz kommunizmus, mi lesz az elvtársakkal?

ALEZREDES (vállat von) Aki bűnös, megbűnhődik. A többi meg mehet dolgozni.

ÖREGASSZONY Ceauşescu elvtársék is?

ALEZREDES (megvakarja a fejét) Na az már keményebb dió. Őket nem lehet futni hagyni.

ÖREGASSZONY Hova futnának, lelkem? Alig bírnak már mozogni. Olyan ijedt tekintetük van. Különösen az elvtársnak. Szegény, hogy megöregedett. Szerintem beteg is.

ALEZREDES Szegény egy fenét. Maga még sajnálja?! Egy gonosz analfabéta, egy sátánfajzat! Tönkretette az országot! Ne nézzen a szemébe, mert megigézi. Megdöglenek a tyúkjai a blokkudvaron. És, hogy hová futnának? Kubába, Észak-Koreába, Kínába, Iránba, Líbiába. Soroljam? Sok helyen tárt karokkal fogadnák őket.

ÖREGASSZONY Akkor hadd menjenek! Már nem árthatnak onnan senkinek.

ALEZREDES (felemeli a hangját) Az nem úgy van, Marioara néni! Felelniük kell. Emberéletek millióit tették tönkre. Egy népet nyomorítottak meg! Börtönben a helyük. Nem lehet csak azt mondani, hogy: pá-pá, üljetek a repülőre és tegyünk úgy, mintha semmi sem történt volna. Az nem megy.

Csend.

ÖREGASSZONY Tetszik tudni, olyan furcsa ez az egész. Tegnap még ők voltak élet és halál urai, most meg egy hajszálon függ az életük. A százados úr szerint nem furcsa ez?

ALEZREDES Hát, senki sincs odabetonozva az elnöki székhez. Látja, a népnek is elege lett.

ÖREGASSZONY Azért én mégis félek, alezredes úr.

ALEZREDES Ugyan mitől?

ÖREGASSZONY Attól, hogy ennek az egésznek rossz vége lesz. Hogy túl gyors ez az egész. És, hogy valami még rosszabb jön ezután.

ALEZREDES Még rosszabb, mint ezek itt ketten? Olyan nincs. Demokrácia lesz. A nép választ. Mi döntünk ezután.

ÖREGASSZONY És jó?

ALEZREDES Az a legjobb.

Csend.

ÖREGASSZONY (hümmög) Én azért nem vagyok nyugodt.

ALEZREDES Amíg ezek ketten élnek, ne is legyen.

ÖREGASSZONY Ezen múlik a boldogságunk? A miénk? Az országé? Hogy él-e vagy hal az elnök elvtárs, meg az elvtársnő?

ALEZREDES Lehet, hogy furcsán hangzik, de jelenleg igen. A terroristák és a szekusok nem hagyják abba a lövöldözést, amíg ezek ketten életben vannak.

ÖREGASSZONY Drága jó anyám azt mondta mindig: fiam, kiontott vér által még soha nem született béke. Csak újabb szenvedés és a következő háború.

ALEZREDES Hát most fog. Megszületik az új Románia. Micsoda nagy idők ezek, mama!

ÖREGASSZONY Csak a vér, alezredes úr, csak a vér ne folyna.

Csend. Belép a katonaorvos. Tiszteleg.

KATONAORVOS Alezredes úrnak jelentem, a két fogoly állapota kielégítő.

ALEZREDES Egyéb észrevétel?

KATONAORVOS Mindketten kimerültek, és persze a vérnyomásuk is elég magas, ami a körülményeket tekintve érthető. De ez már nem a mi gondunk.

ALEZREDES (az öregasszonyhoz) Mama, most már eleget sertepertélt. Menjen a dolgára!

ÖREGASSZONY (vigyázzba áll, szalutál) Jaj, Istenem! Mondtam én, hogy ebből még baj lesz. Uram, segítsd meg ezt a nyomorult országot! (kimegy)

ALEZREDES (kivárja, amíg becsukódik az ajtó) Kibírják a tárgyalást?

KATONAORVOS Ez attól függ, mennyi ideig akarják húzni a dolgot.

ALEZREDES Az egész országban csetepaté van. Bukarest gyorsan le akarja bonyolítani az egészet, mert attól tartanak, amíg Ceauşescu él, bármi megtörténhet.

KATONAORVOS Mennyire gyorsan?

ALEZREDES Legtöbb egy nap. Vagy annyi sem. Nincs mit húzni az időt.

KATONAORVOS Itt lesz a tárgyalás nálunk?

ALEZREDES Igen, az irodában.

KATONAORVOS Gondolom, akkor a ítéletvégrehajtás is…

Csend.

ALEZREDES (hátat fordít) Ha úgy döntenek, akkor igen.

KATONAORVOS Nehogy már futni hagyják őket!

ALEZREDES Ne is.

Csend.

KATONAORVOS (töpreng) Látod, ez a nagybetűs történelem. Tegnap vagy tegnapelőtt gondoltad volna ezt, alezredes úr?

ALEZREDES Nem gondolt is senki semmire. Legfőképpen ez a két gazember nem. Ezek azt hitték örökké fognak élni. Most a fő, hogy minden rendben menjen. Mi biztosítjuk a helyszínt, a kivégzést, a többi az új vezetés dolga.

KATONAORVOS Rendben van. Ha szükséged van rám, tudod hol találsz.

ALEZREDES Állj készenlétben. Ki kell bírniuk a tárgyalást.

KATONAORVOS Jó, csak ne húzzák sokat a dolgot. Az elvtárs cukros. Az elvtársnő idegbeteg. Egy hisztérika. Dühkitörései vannak. Nem lehet tudni, hogy reagálnak a dolgokra. (tiszteleg, kimegy)

Csend. Az alezredes töprengve fel-alá sétál a teremben. Nyílik az ajtó, belép a kiskatona.

KISKATONA (tiszteleg) Alezredes úr, elvtárs, jelentem. Meghoztam a foglyokat az orvosi vizsgálatról.

ALEZREDES (tűnődve) Jó-jó.

KISKATONA Akkor most mi legyen?

ALEZREDES Hozzad őket!

KISKATONA (tiszteleg) Igenis, alezredes elvtárs! (Kimegy, belépnek Ceausescuék, tanácstalanul megállnak az alezredes előtt)

Csend.

ALEZREDES (odafordul a foglyokhoz, tiszteleg Ceauşescunak) Marin Ionescu alezredes vagyok. A katonai egység vezetője. Önöket a saját biztonságuk érdekében itt tartjuk. Az országban forradalom zajlik. Az utcára lépve önöket egy perc alatt meglincselné a tömeg.

ELENA Alezredes elvtárs, drága! Nem az utcára akarunk mi menni, isten őrizz, hanem az Elnöki hivatalba. Ha épségben odavitet minket, maga holnaptól a Román Szocialista Köztársaság hadügyminisztere. (Ceauşescuhoz fordul) Ugye, Nicu?

CEAUSESCU Úgy van. Méghozzá tábornoki rangban. Erre szavamat adom.

ALEZREDES (udvariasan elmosolyodik) Attól tartok nem értettek meg. Forradalom zajlik. Rendszerváltás. A katonaság időközben átállt a felkelők oldalára. A Nemzeti Megmentési Front vette át az ország irányítását.

Csend.

ELENA (a fejéhez kap és az ablak alá siet) Levegőt! Levegőt! Mindjárt rosszul leszek!

CEAUŞESCU (zavartan dadogni kezd) Mi? Mi-mi-miféle megmentés? Miféle front? Ez államcsíny! Külföldi titkosszolgálatok beavatkozása. De le fogjuk verni ezt az aljas puccsot, akár segít benne, akár nem!

ALEZREDES Értse meg, Ceauşescu elvtárs, az egész ország kivonult az utcákra. A kommunizmusnak vége. Már csak szórványos lövöldözések zajlanak. A szekusok és valami ismeretlen eredetű terroristák lőnek a népre. A dolgok eldőltek.

ELENA Miféle terroristák?

ALEZREDES (köhint) Azt hiszem, ezt önöknek jobban kellene tudniuk.

CEAUŞESCU (kérdően Elenára néz.) Nem hiszek önnek. Abból ahogy az előbb az a flegma katonaorvos beszélt velünk, arra következtetek, hogy önök is idegen befolyás alatt állnak.

ALEZREDES Nem, kérem. Mi csak a szabadság befolyása alatt állunk. Az ország új irányba indult.

CEAUŞESCU Miféle új irányba? Dobjuk oda magunkat a kapitalistáknak, ahogy Budapest és Moszkva teszi? Cseberből vederbe? Alattam függetlenek voltunk a Nyugattól és Moszkvától egyaránt. Mindenki felnézett ránk, mert önállóak voltunk, politikailag és gazdaságilag is erősek. Visszafizettük az adósságokat. Mindenki tiszteli az erős Romániát.

ALEZREDES (széttárja a kezét) Nem vitatkozom önnel. Értsék meg, a dolgok eldőltek. Ön a foglyunk. Holnap reggel katonai bíróság dönt a sorsukról. Szerintem nem jók a kilátásaik.

ELENA (odalép Ceauşescu mellé, belékarol) Miféle bíróság? Miféle megmentési front? Inkább mondja meg a valóságot, hogy meg akarnak szabadulni tőlünk. Moszkva ügynökei el akarnak takarítani az útból.

ALEZREDES Ahogy gondolja, elvtársnő. De ezzel sem lesz jobb a helyzetük.

ELENA (odalép az alezredeshez, a karjára teszi a kezét) Nézze, alezredes elvtárs. Az előbbi ajánlatunkat fenntartjuk. Ön katonai járművel Bukarestbe vitet minket, mi pedig azon nyomban kinevezzük hadügyminiszternek. Nem nagy ügy. Az élet pedig megy tovább és mindenki boldog lesz.

ALEZREDES (elmosolyodik) Főleg önök.

CEAUŞESCU Gondolja meg! Most ez az ország érdeke.

Csend.

ALEZREDES (kényszeredetten elmosolyodik) Máskor, más körülmények között köszönettel elfogadtam volna ezt a megtisztelő ajánlatot, de most a halálos ítéletemet írnám vele alá.

CEAUŞESCU Akkor mégis…, mégis mit tanácsol, alezredes elvtárs?

ALEZREDES Ismerjenek be mindent! Tanúsítsanak megbánást! Hátha úgy elkerülik a halálos ítéletet.

ELENA (idegesen felnevet) Beismerés? Megbánás? Hallod ezt, Nicu? Mégis mit ismerjünk be? Hogy felépítettük az országot? Mert ez a mi nagy bűnünk!

ALEZREDES Ismerjék el a kommunizmus bűneit és a személyes felelősségüket az ország tönkretételében, az emberek meghurcolásában, bebörtönzésében. Nincs más kiút. Ez az egyetlen esély, hogy megnyerjék a bírák kegyelmét. Higgyék el, ellenállni nem érdemes.

CEAUŞESCU Márpedig nekem nincs miért könyörögnöm olyanok előtt, akiket Moszkva azért küld ide, hogy félreállítsanak. Vigyenek a Nagy Nemzetgyűlés elé, ott minden kérdésre válaszolok! A nemzetgyűlés az egyedüli illetékes fórum.

ALEZREDES Abból nem lesz semmi. Ezt maga is tudja. Sőt, nemzetgyűlés sem lesz. Semmi, ami eddig volt.

Csend.

CEAUŞESCU Ki a vezetője annak a frontnak?

ALEZREDES Úgy tudom, Ion Iliescu elvtárs.

ELENA (felkiált) Iliescu?! Az a mocsok? Az a gyáva patkány? Az a képmutató? (Ceausescuhoz) Ugye mondtam neked, hogy végeztesd ki?! Most meg tessék, ő csinál ki minket. Érdemes volt megkönyörülni rajta. Mert ő aztán nem fog nekünk.

CEAUŞESCU Moszkva nélkül Iliescu ugyanolyan senki lenne, mint eddig volt. Gorbacsovnak kellett valaki, akiről tudta, hogy kegyvesztett. Akit nyugodtan tologathat a sakktábláján.

ALEZREDES (türelmetlenül) Értsék már meg, nincs itt semmilyen moszkvai befolyás. Forradalom van, a nép felkelt az önök rendszere ellen. Fogadják el a tényeket.

ELENA Ó, gyermekem, nem kell a rossz duma. Maga még fiatal, de mi már láttunk egyet és mást a politikában. Elhiheti nekünk, hogy ez a forradalom, ahogy maga nevezi, meg az a front, csak egy ügyes álca, ami mögött valójában államcsíny zajlik, külföldi beavatkozással és itthoni árulókkal.

CEAUŞESCU Igazad van. Ha ez valóban egy népfelkelés lenne, biztosan nem egy kommunistát állítanának az élére.

Csend.

ALEZREDES (vállat von és gúnyosan elmosolyodik) Úgy látszik ez a kommunisták forradalma. De ez az önök helyzetén semmit sem változtat. Inkább azon gondolkodjanak, hogy megfogadják-e a tanácsomat, vagy sem. Itt már rég nem a hatalmukról, hanem az életükről van szó.

CEAUŞESCU Nem fogunk megalázkodni semmilyen idegen ügynökök előtt. Én a Román Szocialista Köztársaság elnöke vagyok, a fegyveres erők főparancsnoka! Ha valakinek számolni valója van velem, a Nagy Nemzetgyűlés előtt megteheti.

ALEZREDES Nincs már Nagy Nemzetgyűlés. Az ön tisztsége sincs már. Ön jelenleg a Nemzeti Megmentési Front foglya. Holnap reggel bíróság ítél önökről. Van még egy kis idejük, hogy mindent átgondoljanak.

ELENA (hisztérikusan) Nem gyermekem! Mi nem fogunk megalázkodni. Nem könyörgünk, nem borulunk térdre senki előtt. Tiszta a lelkiismeretünk. Mi egész életünkben csak építettük ezt az országot.

ALEZREDES Értem. Van valamire szükségük esetleg?

CEAUŞESCU Igen. Vitessen Bukarestbe!

ALEZREDES Ezt a kérését nem teljesíthetem.

ELENA Ez nem kérés. Ez a román hadsereg főparancsnokának utasítása.

ALEZREDES Már nem az. Csak egy fogoly. Próbálják meg elfogadni a helyzetüket. (Reflexből tisztelegne, de félúton lehajtja a kezét. Kopog az ajtón, kimegy.)

Csend. Elsötétül a szín.

Belép az öregasszony. Kezében tálca, rajta vacsora. Elena az ágyon ül, Ceauşescu az ablak alatt áll.

ÖREGASSZONY (meghajol) Jó estét, Ceauşescu elvtárs és elvtársnő.

ELENA Figyeljen csak, tánti!

ÖREGASSZONY Tessék, aranyoskám!

ELENA Odakint…, tudja, kint az országban, mi a helyzet most?

CEAUŞESCU (hátrafordul) Még mindig ez a front van hatalmon?

ELENA Nem állt még helyre a rend?

ÖREGASSZONY Jaj, kedveseim, hát jótól kérdik. Azt mondja a tévé, hogy keresik Ceau ş escut, mármint magukat, de nem tudni hol bujkálnak. Azt mondják, a szekusok bujtatják valahol.

ELENA Bár úgy lenne!

CEAUŞESCU (Elenához) Szóval nem árulták el, hol vagyunk.

ELENA Biztos valami céljuk van ezzel.

CEAUŞESCU Szépen, csendben le akarják bonyolítani a pert.

ELENA Vagyis attól tartanak, a hozzánk hű egységek kiszabadítanának. Látod, nincs minden veszve.

Csend.

ÖREGASSZONY Meg aztán valami magasrangú katona elvtársak érkeztek pár órája Bukarestből.

ELENA (felpattan az ágyról, odalép Ceauşescuhoz) Ezek lesznek azok! A mi sírásóink.

CEAUŞESCU Az emberek, mit mondanak, mamóka?

ÖREGASSZONY (tördeli a kezét) Hát mondjam, ne mondjam…

ELENA Mondja, na!

ÖREGASSZONY Azt kiabálják, hogy le a kommunizmussal és le Ceauşescuval. Meg, hogy mostmár minden jó lesz. Még az öregemmel is összevesztem ezen. Őt is megbolondította ez a forradalom micsoda.

ELENA Szerencsétlenek! Nem tudják mit beszélnek.

CEAUŞESCU Nem megígértem nekik a száz lej fizetésemelést? Hát ezeknek semmi sem elég?

ELENA Vérszemet kaptak, drágám. Itt száz lej már nem elég. Nudli.

CEAUŞESCU Kifizettük a külföldi adósságainkat. Mindenki dolgozik. Fejlődik, gyarapodik az ország. Mit akarnak még?

Csend.

ÖREGASSZONY Hát, nem tudom, hogy mondhatom-e, de tetszenek tudni a boltok nagyon üresek. Tegnapelőtt is három órát álltunk sorba kenyérért. Azt mondja mindenki, hogy elegük van az éhezésből és a hideg lakásokból.

ELENA Tessék! Ha kenyeret adsz nekik, akkor túl hosszú a sor. Ha lakást adsz nekik, akkor túl hideg. Ez a te néped, Nicu. Ezekért dolgoztunk annyi éven át.

ÖREGASSZONY Jaj, bocsánat, én nem akartam megsérteni Ceauşescu elvtársat és Elena elvtársnőt. Csak hát tetszettek kérdezni, hogy mi hír az utcán.

CEAUŞESCU Jól van, mama. Maga nem hibás. Ha kikerülünk innen, gondunk lesz magára. Kap majd egy kétszobás blokkot.

ÖREGASSZONY Csakugyan? Jaj, de régóta várok rá. Azt mondták nem vagyok rá jogosult, mert falusi buletinem van.

CEAUŞESCU Majd én elintézem.

ELENA Mit intézel, Nicu? Nézz körül! Minket intéznek el ezek a ganék. Nem hallod? Megérkeztek a puccsisták és holnap bíróságot játszanak. Már ácsolják az akasztófánkat!

ÖREGASSZONY Jaj, Istenem! Pedig milyen jól jött volna az a blokk.

ELENA (az öregasszonyra mutat) Ez a te néped, Nicu. Mit vársz tőlük? A blokkokat bezzeg elfogadták, aztán forradalmasdit játszanak az utcán és üvöltenek ellened.

CEAUŞESCU Mondasz valamit. Túl kevés volt az a száz lejes emelés. Ha blokkot vagy egy Daciát ígérek, kiugrottak volna a bőrükből örömükben.

Csend. Nyílik az ajtó, bedugja a fejét a kiskatona, majd belép. A szájában cigaretta.

KISKATONA Nagyanyó, maga megint ezekkel a gazemberekkel trécsel? Maga javíthatatlan vén kommunista!

ÖREGASSZONY Segít az ember, fiam, ahol tud.

KISKATONA Magát aztán az sem érdekli, hogy forradalom van. Már mindenki elpártolt ezektől, erre maga meg itt kedveskedik nekik. Szép kis alak, mondhatom!

ELENA (kedvesen) Fiam!

KISKATONA Mit akar? Délelőtt még pondrónak nevezett. Különben meg nem vagyok sem a fia, sem az elvtársa. Sem semmije!

ELENA Most utaltunk ki egy kétszobás blokkot a mamának. Tudja, mi az elvtárssal mindig figyeltünk az emberekre.

KISKATONA (felnevet) Blokkot utaltak? Innen a tömlöcből? Hát ezeknek a kommunistáknak aztán van bőr a képükön.

ELENA Maga hol lakik, fiatalember?

KISKATONA Az anyámnál, ha annyira érdekli. Még nem vagyok nős.

ELENA (odalép hozzá, kedveskedve megcsípi az arcát) Ejnye. Pedig hát maga derék fiúnak látszik. Magának sem ártana már egy saját lakás.

KISKATONA Na, arra várhatok. Előbb szereljek le.

ELENA Mi, az elvtárssal tudnánk magának segíteni. Én, a nép anyja mindig is szívemen viseltem a román fiatalok érvényesülését.

KISKATONA Ne kábítson már! Maguk foglyok. De már nem sokáig.

ELENA Ezt mondom én is. Ha kijutunk innen, gondolunk magára.

KISKATONA (nevet) Hát azt, hogy nem sokáig, nem éppen így értettem.

Csend.

ELENA (közelebb lép a kiskatonához és lehalkítja a hangját) Hát, ha éjszaka véletlenül nyitva maradna ez az ajtó és valaki véletlenül felvinne Bukarestbe, az véletlenül többet is kapna, mint egy blokklakás. Az lehetne százados vagy akár ezredes is. Ezekben a nehéz időkben kellenek a derék, rátermett emberek.

KISKATONA (a földre dobja a cigarettacsikket és eltapossa) Hát drágáim, akkor maguk rossz lóra tettek. Itt már senki nem akarja Ceauşescut. Sem az elvtársat, sem az elvtársnőt. Ígérhet fűt-fát, még a bukaresti Népek házát is, mert ezen a buta vénasszonyon kívül senkit sem fog tudni elkábítani.

ELENA (haragosan legyint) Jó! Majd, mikor 5-10, vagy 20 év múlva eszedbe jut ez a beszélgetés, verheted a fejed a falba! Akkor bánni fogod, hogy a semmit választottad, a minden helyett. De akkor már késő lesz.

KISKATONA Legyen maga nyugodt afelől. Na mama, kifelé innen. Eleget hallgattuk ezeket az olcsó kommunista hazugságokat.

ÖREGASSZONY (meghajol, suttogja) Jó éjszakát! Akkor ugye nem tetszenek megfeledkezni rólam?

Csend. Az öregasszony és a kiskatona kimegy. Elsötétül a szín.

Éjszaka. Ceauşescu és Elena az ágyban fekszik. Egy sápadt égő világítja meg a termet.

CEAUŞESCU Alszol, kedves?

ELENA Dehogy alszom.

CEAUŞESCU (felül) Gondolkodtál azon, amit az alezredes mondott?

ELENA Hogy alázkodjunk meg a puccisták előtt?

CEAUŞESCU Igen.

ELENA Eszembe sem jutott. Gazemberek előtt, akiket idegen hatalom segít ellenünk? Hogy aztán, ha netán életben hagynak, ketrecben mutogassanak, mint valami vadállatokat?

Csend.

CEAUŞESCU (felkel, körbejár és megáll a tükör előtt) Ha Moszkva áll mögöttük, hátha van egy kis esélyünk. Gorbacsov is kommunista, még ha a gyenge típusból is való.

ELENA (felül) Nicu, drága! Ha Gorbacsovnak kicsit is fájna mi van velünk, mi már rég Moszkva mellett lennénk, egy hatalmas dácsában és éppen kaviárt kenegetnénk a piritósra.

CEAUŞESCU Azt hiszem igazad van. Odadobtak minket, ennek az Iliescu-bandának.

ELENA Hátha nem mernek elítélni minket. Hátha félnek a nép haragjától. Vagy hátha a többi szocialista ország kiáll mellettünk és kérik a szabadon bocsátásunkat.

CEAUŞESCU Azt várhatod. Mindenhol a puha tökűek kerültek hatalomra. Nem tudom, hová tűnt az országból egyik napról a másikra a 23 millió kommunista. Hová lett a katonaság, a szekuritate? Hol vannak a mieink, hol van Bobu, meg Dascalescu?

ELENA (legyint) Azoknak is csak a szájuk járt. Egy önálló gondolatuk sem volt soha. Most biztos lapítanak valahol.

CEAUŞESCU És hol vannak, akik évtizedeken át vörösre tapsolták előttünk a tenyerüket? Akik órák hosszat skandálták a nevem. Minden csak hazugság volt? Mindenki megjátszotta magát?

ELENA Megmondom én hol vannak! Mindenki kussol és javában nyalja az új gazdi kezét!

CEAUŞESCU Azt hittem szeretnek…

ELENA (gúnyosan felnevet) Ja. Meg tisztelnek.

Csend.

CEAUŞESCU (odaül Elena mellé) Hiszen mindent nekem köszönhetnek. Én modernizáltam az országot. Nélkülem még a középkorban lenne.

ELENA (megveregeti Ceausescu vállát) Köszönik szépen, mehetsz a süllyesztőbe. Jöhet a vigyori, Moszkva bábja. Az a senkiházi.  

CEAUŞESCU Leéltem 71 évet és nem értem az embereket. Hűséget mutatnak és az első adandó alkalommal elárulnak.

ELENA Nem megmondtam neked mindig? Úgy nézz az emberekre, mint a kutyákra. Közelről nyalnak, távolról ugatnak.

CEAUŞESCU Eddig nem ugatott senki.

ELENA Eddig nem.

CEAUŞESCU Most meg hirtelen mindenki ránk veti magát. Te érted ezt?

ELENA Emlékszem fél éve ugyanez volt a helyzet Kínában, azon a kimondhatatlan nevű téren. A hadsereg tankjai pedig szépen bepaszírozták a lázadókat a betonba. Ha mi is ezt tettük volna első perctől, légy nyugodt, most egy mukk sem lenne.

CEAUŞESCU Jó, de itt már a hadsereg sincs mellettünk.

ELENA Csak egy buta öregasszony.

Csend.

CEAUŞESCU Senki sem maradt?

ELENA Hallottad, mit mondtak. Lövöldözések vannak. Az egyik oldalon akkor csak a mieink állhatnak. CEAUŞESCU Ebben bízok én is. Meg abban, hogy egyszer csak nyílik az ajtó és kiszabadítanak, és megyünk vissza Bukarestbe.

EENA Bárcsak így lenne!

Csend.

ELENA De addig is holnap kiderül, mit akar velünk ez a puccsista bagázs.

CEAUŞESCU Éspedig?

ELENA (feláll, lassan körbejár) Éspedig a zsebükben hozzák az ítéletet. Három lehetőség van. Egy: pár órás látszattárgyalás után halálra ítélnek és kivégeznek. Kettő: száműznek egy kommunista országba. Három: életünk végéig börtönbe zárnak.

CEAUŞESCU Négy: megbukik ez a nyomorult felkelés és az egész puccsista társaság megy a dutyiba.

ELENA Dutyiba a francokat. A géppisztolyok elé! Saját kezemmel lövöm le őket!

Csend.

ELENA (odalép az ágyhoz megsimogatja Ceausescu arcát) Te mindig optimistább és érzelmesebb voltál. Meg naivabb is. Mindig jobban akartál hinni az emberekben.

CEAUŞESCU Ez lett a vesztem. A saját elvtársaim puccsolnak meg. Ha jönnének az amerikaiak, a nyugatiak, bárki, azt mondanám jó, ez a dolguk: kapitalisták. Mindig is szét akarták verni a kommunizmust. De a mieink!? A saját elvtársaim?

ELENA Kommunista, kapitalista, egy lére megy. Egyikben sem bízhatsz. A néped addig hajlongott előtted, amíg féltek tőled. Amíg rettegtek az életükért és örültek a mindennapi fekete kenyérnek. A kapitalisták, meg örültek, hogy valaki szóba állt velük a keleti blokkból. És nem győzték küldeni a hivatalos meghívókat és aggatni a zakódra a kitüntetéseket.

Csend.

CEAUŞESCU Fáradt vagyok, Elena. Jó lenne egy kicsit pihenni. Holnap alaposan meggyomroznak minket.

ELENA Akkor is te vagy az ország elnöke! Te vagy Nicolae Ceausescu! Csak hajlongjanak! Csak csókolgassák a kezed, mert te vagy az istenük!

CEAUŞESCU Ezeknek mondhatod. Láttad, mit csináltak a nagygyűlésen, Bukarestben. Ha öt perccel tovább maradunk, lehet már nem is élnénk.

ELENA Kutyák! Aljas, képmutatók!

CEAUŞESCU Ott már be voltak építve a provokátorok. Száz provokátor öt perc alatt megváltoztat egy százezres tömeget. Szegény anyám mondogatta mindig, amikor néztük otthon a birkák vonulását: a nép is olyan, mint a birka. Pásztor és pásztorkutyák nélkül szétszéled, de egy füttyentéssel oda tereled őket, ahová akarod.

ELENA Jól mondta a mama.

CEAUŞESCU Azt viszont soha nem bocsátom meg magamnak, hogy vak voltam. Nem láttam előre, hogy bármi megtörténhet. Soha nem hittem volna, hogy ilyen törékeny tud lenni a hatalom. Egy pillanat alatt elillan.

ELENA Honnan tudtad volna? Egy hónapja, a kongresszuson még vörösre tapsolták a tenyerüket.

CEAUŞESCU És mire gondoltak közben? Ezek szerint arra, ha nem tapsolnak, jön értük a fekete autó.

ELENA Az még egy engedelmes nyáj volt.

CEAUŞESCU Ami most szétrohant.

ELENA Vagy új pásztor tereli őket.

Csend.

CEAUŞESCU Most még egységesek. Most még üvöltik, hogy: Le Ceauşescu! De, ha minket likvidálnak, már semmi sem tartja majd őket össze.

ELENA Hidd el, nagyon hamar vissza fognak sírni téged, meg a kommunizmust. Ennek az országnak mindig erős kéz kellett. Ez mindig így volt. Akár Stefan cel Mare-nak hívták, akár Ceauşescunak.

CEAUŞESCU Hát ellene nem is mertek lázadni.

Csend.

ELENA Pihenjünk, Nicu.

CEAUŞESCU (felkel és lefekszik a saját ágyára) Igazad van, kedvesem. Neked mindig igazad van.

ELENA (betakarja, majd odaül mellé az ágy szélére) Együtt vezettük ezt az országot, Nicu. Együtt építettük fel a semmiből. És most lehet együtt is halunk meg.

CEAUŞESCU Most azt mondják, le Ceauşescuval, de amikor egy nappal később felkelnek, és aztán minden nap, azt látják majd, amit én hagytam rájuk. Ez az egész ország az én örökségem. Az én gyáraimban dolgoznak ezután is, és az én blokkjaimban laknak tovább. Mindent én teremtettem nekik. Az utcákat, a tereket, a járműveket, a blokknegyedeket. Mindent.

ELENA És ez nélkülünk is a mi örökségünk marad, mert túlél minket.

CEAUŞESCU Tudod, hogy nem hiszek az istenben. De azért mégsem bánnám, ha lenne túlvilág, hogy odaátról lássam, ahogy visszasírnak majd minket.

ELENA Hidd el, ez az aljas, rókaképű Iliescu semmit sem képes majd építeni. Csak rombolni fog. Csak szétverni. Majd meglátja a mi népünk. Majd előveszik őt is. De akkor már késő lesz. Nagyon késő.

CEAUŞESCU Félsz?

Csend.

ELENA Ha együtt maradunk, akkor nem.

CEAUŞESCU Azért szép volt az életünk…

ELENA Szép. Emlékszel a hetvenes évekre? Akkor még minden jó volt. Nyugodt és békés… Az emberek szerettek minket, te a nyugati államfők kedvence voltál, amiért bátran odamondtál az oroszoknak.

CEAUŞESCU Aztán megöregedtünk és a dolgok elromlottak. Pedig milyen szép terveink voltak.

ELENA Ez a nép nem is tudja mit veszít.

CEAUŞESCU Még csak ezután jött volna az igazi jólét, a kommunista aranykor. Még csak egy kicsit kellett volna tűrjenek. De nem…

ELENA Mi lesz a gyerekekkel? Ha ezek bezárnak minket, őket sem fogják kímélni. Főleg a printisort féltem. Tudod milyen labilis szegény.

CEAUŞESCU Megállnak a saját lábukon. Erre neveltük őket. Nincs mit számon kérjenek rajtuk. Még Nicun sem. Meg aztán egy részeges Ceausescu-fiú már senkit sem fog érdekelni.

ELENA Mindig olyan szigorú voltál hozzá…

CEAUŞESCU Persze, mert azt hittem ő folytatja majd, amit mi elkezdtünk. Erre meg látod mi lett belőle. Egy botrányhős, aki elitta az eszét.

ELENA Az apád vére.

Csend.

CEAUŞESCU Aludjunk, kedvesem! Holnap kell az erő.

ELENA Álmodj szépeket, Nicu! (dúdolni kezd, majd halkan énekel)

“Foaie verde sălcioară,

Nicio frunză nu-i amară

Ca mama de-a doua oară,

Mamă, dor de mamă.

Nicio frunză nu-i amară

Ca mama de-a doua oară,

Mamă, dor de mamă.”

Emlékszel, mennyit énekeltem neked ezt a dalt, amikor összekerültünk?

CEAUŞESCU Hogy szerettél énekelni.

ELENA Rég volt. Túl rég.

CEAUŞESCU Aztán, amikor elnökké választottak, soha nem énekeltél többé.

ELENA Akkor már fontosabb dolgaink voltak.

CEAUŞESCU Pedig jó lett volna, ha énekelsz néha. Egész biztosan jó lett volna…

Csend. Elsötétül a szín.

Kintről erősödő, közeledő lövöldözés hallatszik. Ceausescuék felülnek az ágyon, hallgatóznak. Lövések az ajtó túloldalán. Csend, majd nyílik az ajtó. Belép a Securitate-tiszt, Kalasnyikovval a nyakában. Vérzik az arca. A karján nemzeti színű szalag.

SECURITATE-TISZT Ceausescu elvtárs, jól vannak? Öltözzenek! Mennünk kell! Gyorsan!

ELENA (felkel, öltözik) Na végre! Már azt hittük mindenki átállt Iliescuhoz.

CEAUŞESCU (öltözik) Csak egyszer érjünk Bukarestbe! Olyan vér fog folyni, hogy az unokáik is megemlegetik. Iliescut ízekre szedem! Minden municipiumba küldök belőle egy darabot. Hadd lássák és rettegjenek.

SECURITATE-TISZT (kinéz az ajtón) Induljunk. Egy páncélos kétéltű vár minket az udvaron. Ezt kössék fel a karjukra (nemzeti színű szalagot ad nekik). Húzzák a szemükbe a fejfedőjüket, hogy ne ismerjék fel magukat.

ELENA (tartsd a karod. Felköti a szalagot Ceausescu karjára, majd Ceausescu az övére)

CEAUŞESCU (viccesen) Na tessék, kész forradalmár vagyok.

ELENA Még van kedved viccelődni?

Csend.

CEAUŞESCU (a Securitate-tiszthez) Maga is velünk jön, ugye?

SECURITATE-TISZT Igen, a város széléig. Ott egy helikopter vár önökre.

CEAUŞESCU Ugye Bukarestbe megyünk?

SECURITATE-TISZT Nem tudom, én a város széléig kell önöket épségben eljuttassam.

ELENA Derék! Ilyen az igazi hős román kommunista.

CEAUŞESCU Gondoskodni fogok azokról, akik ebben az akcióban részt vettek. Bátor hazafiak mind.

Csend.

SECURITATE-TISZT Az arab különítménnyel jöttem.

CEAUŞESCU Arafat katonáival?

SECURITATE-TISZT Igen, velük. Nagy véráldozat árán sikerült idáig eljutnunk. Szerencsére a mi kiskatonáinknak csak a szájuk nagy. Mikor látták, hogy itt vannak a „terroristák” szanaszét futottak.

ELENA Ugyan miért nem csodálkozom?

CEAUŞESCU Nem ok nélkül vannak itt a PFSZ-katonái. Gondoltam hátha tanulnak a mieink is egy kis katonai morált tőlük. Azok ugyanis folyton harcban állnak. Nem ijednek meg egy puskalövéstől.

ELENA Most látod, kik az igazi szövetségeseink. Nem a drágalátos kommunisták jönnek értünk, hanem az arabok.

SECURITATE TISZT Indulás, Ceauşescu elvtárs! Fussanak mögöttem, ahogy csak bírnak! (Előre megy, Ceauşescuék utánuk)

Csend. Elsötétül a szín. Heves lövöldözés hangja hallatszik. Betámolyog a Securitate-tiszt. Elesik a padlón. A hátára fekszik. Erősen vérzik a mellkasa. Pisztollyal a kezében belép az alezredes.

ALEZREDES Ki küldött, szekus?

Csend.

ALEZREDES (belérúg) Mondom ki küldött? Fellógatlak, ha nem mondod meg!

SECURITATE-TISZT (nehezen veszi a levegőt, felemeli a fejét, az alezredes felé köp) Dögölj meg!

ALEZREDES Te döglesz meg, meg az összes terroristáid! Arra nem számítottatok ugye, hogy délután erősítést kaptunk, mert holnap nagy esemény lesz ám nálunk. Elítéljük a drágalátos elnökötöket. Úgyhogy ez volt az utolsó dobásotok.

SECURITATE-TISZT (felnevet) Ne legyél olyan biztos benne! A Securitate még okozhat meglepetést nektek.

ALEZREDES (nevet) Akkor hadd mondjak egy nagy hírt, te magányos hős, mielőtt a pokol fenekére mész. A drágalátos körömtépő főnököd, Iulian Vlad visszahívta a Securitatét. Ti voltatok az utolsó harcoló egység. A szeku letette a fegyvert. Jó, mi? Most már megdögölhetsz! Add át üdvözletem Marxnak és Leninnek a pokolban! (Ráemeli a pisztolyt és belélő egymás után hármat. Kiszól a folyosóra)  Ezt a mocskot takarítsátok el innen. Aztán az orvosi szobából hozzátok be azt a két „forradalmárt”. Még a szalagot is megtarthatják, ha annyira kell nekik. A végén még ők is átállnak. (nevet) Nálunk úgyis az a szokás, hogy a végén mindenki átáll.

Csend. Elsötétül a szín.

Kintről ütik az ajtót. Ceauşescuék az ágyban fekszenek. A két nemzeti szalag a földön hever.

KISKATONA Ébresztő! Öltözzenek fel és készüljenek. Itt az igazság pillanata! Tíz percük van.

Belép az öregasszony, kezében reggeli.

ÖREGASSZONY (kisírt szemmel) Jó reggelt kedveseim! Egyenek valamit! Azt mondják, kihallgatják magukat, azok a bukaresti urak.

Ceauşescuék lassan, némán felkelnek, készülődnek.

ÖREGASSZONY Tessenek inni a teát, még forró. Hoztam otthonról egy kis túrót is. Gyenge ez a kaszárnya-koszt.

CEAUŞESCU Jó ember maga, mama. Ha nem lennék ateista, azt mondanám: az isten áldja meg!

ÖREGASSZONY (odahajol, súgja) Azt mondják ezek (kifelé int), hogy el akarják intézni magukat. Valami bíróságot emlegettek, ami gyorsan ítél. Meg folyton a bosszúról papolnak. Meg folyton azon röhögnek, hogy a Ceauşescu elvtársék az éjszaka meg akartak szökni és forradalmárnak adták ki magukat. De ezek csak kiskatonák, csak mondják a magukét ész nélkül. Na megyek, mert irtó ideges most mindenki. (Megcsókolja a kezüket és keresztet vet) Isten velük, Ceauşescu elvtárs és Elena elvtársnő. (kimegy)

ELENA Hallod? Idegesek. Félnek tőlünk a kutyák.

CEAUŞESCU Nem sikerült. Csak pár méterre voltunk attól a nyomorult páncélostól. Csak pár méterre…

ELENA Ennyin múlott (az ujjaival pár centit mutat)

CEAUŞESCU Tudod, ez mit jelent?

Kintről megverik az ajtót.

KISKATONA (kintről) Még öt percük van. Szedjék rendbe magukat!

Ceauşescuék némán leülnek az asztal elé. Reggeliznek.

ELENA (leteszi a kenyeret) Nincs étvágyam.

CEAUŞESCU Egyél csak, fiam. Kell az erő. Étlen-szomjan nem fogjuk ezt bírni.

ELENA (eszik pár falatot, majd feláll. Ceauşescu háta mögé áll és némán simogatja férje haját.)

Csend.

CEAUŞESCU Minden rendben lesz, drága.

ELENA Tudom. Amíg együtt vagyunk, nem lehet baj.

CEAUŞESCU Bármi történjék, ragaszkodom hozzá, hogy együtt maradjunk.

ELENA Igen, ahogy egész életünkben.

Csend.

Nyílik az ajtó. Belép az alezredes, mögötte a kiskatona.

ALEZREDES Jó reggelt! Itt az idő, Ceausescu elvtárs.

ELENA Átkozottak legyenek a Román Szocialista Köztársaság árulói!

CEAUŞESCU (Elenához) Hagyd. Menjünk. (mindannyian kimennek)

Csend. Elsötétül a szín.

Belép az öregasszony. Térdre esik az egyik ágy előtt és csendben imádkozik.

Csend.

Kintről kiabálás hallatszik. Az öregasszony erre sírós hangon mondani kezdi a miatyánkot. Közben Ceauşescu es Elena hangja hallatszik be.

CEAUŞESCU (énekel) „Föl, föl, ti rabjai a földnek, / Föl, föl, te éhes proletár! / a győzelem napjai jönnek, / Rabságodnak vége már.”…

KISKATONA Kuss legyen már!

ELENA Gyilkosok vagytok! Összekötöztétek a kezünket. Az anyátoknak mit mondtok majd? Hogy néztek majd a szemébe? Hogy fogtok ezzel elszámolni? Soha nem fogjátok lemosni a vérünket a kezetekről!

CEAUŞESCU Elena! Elena! Kedvesem!

ELENA Nyomorult disznók! Egy percnyi nyugtotok ne legyen többet az életben!

KISKATONA Kuss legyen, ha mondom!

CEAUŞESCU Elena! Nézz rám! Engem nézz!

ELENA Nicuuuu! Jaj, Nicu!

CEAUŞESCU „Éljen a szabad és független Román Szocialista Köztársaság!”

Sortűz dördül.

Csend.

ÖREGASSZONY (felsikolt) Ó, édes Istenem! Mi lesz velünk? (Kirohan a teremből. A háttérben halkan, egyre hangosabban szól a dal)

Foaie verde sălcioară,

Nicio frunză nu-i amară

Ca mama de-a doua oară,

Mamă, dor de mamă.

Nicio frunză nu-i amară

Ca mama de-a doua oară,

Mamă, dor de mamă.

Că măicuța când trăia, of, of,

Toți frații ne aduna,

Toți frații ne aduna,

Mamă, dor de mamă.

 (…)

(Fărâmiță Lambru: Dor de mamă)

Függöny