Újhelyi Kinga Jászai Mari-díjas színművésszel a Fényút című Pilinszky-koncertje kapcsán beszélgettünk

Pontosan Pilinszky születésének 100. évfordulóján, november 27-én került sor a Fényút című családi koncert magyarországi bemutatójára Debrecenben a Vojtina Bábszínházban. A Pilinszky meséit feldolgozó zenés utazáson a színpadon öt zenész, mögöttük a zenét kísérő, vászonra vetített animációk, melyek a legkisebbek számára is segítették az élmény befogadását. Újhelyi Kinga Jászai-díjas színművésszel, a koncert zeneszerzőjével és előadójával beszélgettünk.

Le sem tagadhatod, a versekhez erős kötelék fűz: tavaly a Gyöngykoszorú című koncerteden a magyar irodalom lírai gyöngyszemeit vonultattad fel a zenekaroddal, a legkülönfélébb versformákat alakítva zenévé. Régre nyúlik vissza ez a kötődés?

Az irodalom szeretete – s ezen belül a költészeté – édesanyám révén alakult ki még kisdiák koromban, amikor ő magyar irodalmat tanított. Nem volt könnyű dolga a kommunizmus ideje alatt… talán ezért is erősebb a kötődésem az anyanyelvemhez és a magyar irodalomhoz. Aztán gimnazista koromban versmondó versenyekre, anyanyelvi-kreativitás versenyekre is jártam, melyeken olyan sikeresen szerepeltem, hogy országos, majd nemzetközi versenyekre, sőt, román nyelvű versenyekre is elküldtek. Így történt, hogy tizenhat éves koromban Nagyváradon az országos román tantárgyverseny megnyitóján Eliade és Eminescu verset, prózát mondtam – természetesen románul. Gratuláltak és megkérdezték a nevem, majd elcsodálkoztak: miféle név az, hogy Újhelyi? Ja, hogy magyar… A produkció alapján nem gondolták volna, hogy magyar anyanyelvű vagyok. Akkor jöttem rá, hogy mindig az anyag és az előadás minősége számít – lehet az hottentotta nyelven is.

Jól tudom, hogy egy nagyobb ívű projekted mostanában, hogy verseket zenésítesz meg?

Igen, a Magyar Művészeti Akadémia ösztöndíj programján nyertem pályázatot. Utolsó ösztöndíjas évemben kortárs magyar költők verseit zenésítem majd meg, a saját ízlésem szerint válogatva. Fontos számomra, hogy olyan szerzők verseit juttassam így közelebb a közönséghez, akiket kiváló alkotóknak tartok, mégis kevésbé ismertek – egyszóval, nem a „fősodorból” válogatok. Nagyon jó költőnek tartom például Tóth Krisztinát, Szabó T. Annát, Lackfi Jánost, de úgy érzem, ők kellő figyelmet kapnak mostanában. S közben itt van sok, hasonlóan nagyon jó költő, nagyon jó vers, akik és amelyek kevesebb figyelmet kapnak a megérdemeltnél.

Kikre gondolsz, kiknek a verseivel foglalkozol mostanában?

Tele van a kortárs irodalom jobbnál jobb szerzőkkel és művekkel! A figyelmemet olyan szerzők felé fordítottam – csak hogy néhányat szerzőt említsek –, akik közülük mélyen megérintenek: Iancu Laura, különösen az Oratórium című kötetével, Tóth Erzsébet, Kiss Anna, Takács Zsuzsa költészete, Kodolányi Gyula prózaversei, Dobai Péter világa, Bereményi Géza, Zalán Tibor, Röhrig Géza versei, s még sorolhatnám.

Amikor azzal a szemmel válogatsz a versek között, hogy melyiket zenésítsd meg, milyen szempontokat tartasz magad előtt? Fontos, hogy formában írt vers legyen?

Egyáltalán nem fontos a forma. Az a vers zenésíthető meg számomra, ami tartalmilag megérint, amit át tudok ereszteni magamon és úgy érzem, közlendőm van vele. Ha formában írt vers, ha prózavers.

Prózaverset vagy prózai szöveget szöveghűen megzenésíteni mégiscsak nagyobb kihívás, gondoltam eddig, de a Fényút koncerted hallgatása közben felfedeztem, hogy a Pilinszky-mesék is kötetlen szövegek, mégis, olyan zeneiséget hoztál felszínre belőlük, hogy alig tűnt fel hallgatás közben, hogy nem formában írt verssel van épp dolgunk.

A Fényút négy Pilinszky-mesét, A nap születése, a Kalandozás a tükörben, az Aranymadár és az Ének a kőszívű királyról című meséket dolgozza fel. Itt sem volt szempont számomra, hogy rímes vagy ritmikus szövegek legyenek, egészen másfelől jött a késztetés.

Gondolom, a fő ihletet a Pilinszky-emlékév adta.

Még csak nem is. Nem célzottan az emlékévre készítettem. Úgy kerültem közel Pilinszky meséihez, hogy a férjem, Mispál Attila filmrendező már 2014 óta a Pilinszky-életművel foglalkozik, az ő sugallatára vettem kézbe Pilinszky meséskönyvét, amely hat mesét tartalmaz. Ekkor fedeztem fel magamnak ezeket a szövegeket, és rögtön azt éreztem, hogy zene után kiáltanak. Először báb-előadásként képzeltem el a produkciót a Csokonai Színházban, de végül másfelé vitt az út: Horváth Marival hozott össze a sors, aki Jankovics Marcell munkatársa volt, az ő grafikái alapján indultunk el az animáció világa felé. Egy egész animátor-csapattal egészült ki a projekt, ők készítették el egy hónap alatt az animációs etüdöket a koncerthez.

Mikor láthatjuk-hallhatjuk újra az előadást?

Jó reményem van rá, hogy a 2022. év folyamán a Vojtina Bábszínházban többször is műsorra kerül még a koncert.

Rövid ajánló a Fényút című koncertből