2021/1 lapszámunkból

Kritikus dal

És akkor mi van, ha istenes
verset írok fejben, a szexbolt
felé bringázva. Ennél sokkal
cifrább kettősség is van, lesz, volt.

Ellentétek bélhúrjain peng,
peneg a létem, csak ki ne mondd:
mert költő vagyok, lakik bennem
egy szerzetes és egy riherongy.

Bizony, különös ellentmondás:
páterként ülök egy cellában,
aztán egy csillogó színpadon
piacra dobom a verslábam.

Ne ítélj el, mert sokkal durvább,
ha rummal koccintva szólsz: Na egs! –
a tömény bent ugyanazt teszi,

mint a zsilett, ha májadba metsz.

Kettősségek bélhúrjain peng,
peneg a létünk: mai napság
mindenki OKJ-s, diplomás,
mégis hódít a tudatlanság,

tíz magyarból kilenc nem tudja
– és ez a teljes nemzethalál –,
mely poéta írta a Himnuszt,
és dallamot ki szerzett alá.



Ars poeticás dal

Verset írni, ó, a legjobb:
ahol eddig némaság volt,
szó és rím és ritmus lett ott –
kiértél egy süket sávból.

A versírás nagy varázslat:
tüzet csiholsz puszta kézzel,
teszel rá címet hasábnak –
s belobban százszor, nem kétszer.

Verset írni terápia:
nyílik rá bőven alkalom,
jobb, mint a drog és rá pia,
vagy kilépni az ablakon.

A versírás életöröm:
rímbe szedni azt, hogy pia –
a költőnek egy délkörön
sem szabad abbahagynia.

Verset írni másállapot:
kóbor grizzlynek képzelni
egy elkopott plüssállatot –
e kérdés nem csak érzelmi.

A versírás csuda kaland:
nem sejted, mi lesz a vége –
sok rémség vár fent és alant,
de kincset is lelsz elvétve.

Verset írni magatartás,
vigasztaló ebben hinnem:
minden költő sors- és bajtárs
a reményen túl és innen.