Terasz suttogásban


Titkon érkezett és felsikoltott a teraszon
A sikolyok azután is elkövették egymást
Meztelen lombok nyújtóztak ég felé hajnalig
Volt hold Vagy nem volt hold De biztos voltak csillagok
A földre szórt ruhákba beköltözött a hideg
A forróság akár a láz szétrázta a csontot
Ha elveszítesz suttogta és tudta elveszett


Tudta elveszett Elveszítettél suttogta Ha
láz akkor könyörtelen szétrázza a csontokat
A földre szórt hidegbe beköltöznek a ruhák
Volt a hold Talán még csillagok Vagy nem biztos hogy
meztelen szeméremdombon hajnalodott akkor
Felsikoltott A teraszra így követték egymást
Hátulról hatolt belé a mély bűn és a gyönyör


A kettévágott vakond


Nem akarta hogy elhalványuljanak a jelek Nem
akarta azt sem hogy megmaradjanak a látvány
világ láthatóságában Az örök sötétség
bársonyában ébresztett gyönyörök és felébredt
sakkfigurák Harmincnégy magnéziumvillanás
Aztán véget érni nem akaró csönd A vakond
egyik fele erre A másik a dögtemető
S a dögtemető egyik fele erre s amarra
A vakond csöndje nem akar véget érni míg az
a harmincnégy magnéziumvillanás a gyönyört
fel nem ébresztette sötét bársonyok mélyén az
örök sötétség látható világában Már nem
akarta hogy a látványban arca bennragadjon
Halványuló jelek kettévágottságok falán


Apám


azt mondta
a Göncölszekér bakján
Halálherceg ül


Ablakom fölött áll a Göncöl
és hallom ahogy hegedül
a sok cigány fönt
Súki-vajda halott népe
S a bőgő hangjára
fölsír a falu összes vénlegénye
középen ő a vőfély
kabátja fekete vállán fehér szalag


S már ott vagyok én is köztük
halott bátyám vállának dőlve
danolva kerengünk a semmibe
vagy vágtatunk a nagy mindenségbe