„A cégtáblákat, cégéreket leszerelő és más utcákba elhurcoló, csínytevő diákok 1451-ben egy tekintélyes özvegyasszony, Bruyères-né háza elől kiástak egy nevezetes mérföldkövet, melyet tréfásan régóta „pet-au-diable”-nak (ördögfingnak) neveztek. A követ elcipelték és ünnepélyesen fölállították a diáknegyedben. Az asszony panaszt tett, és visszakövetelte a követ. A város rendőrkapitánya, Robert d’Estouteville (…) igazságot akart szolgáltatni, a diákoktól elkobozta követ, s a Királyi Palota udvarában helyezte biztonságba.”


Szegi Pál

4. ének
A nyomozás

1
De végül nem felejtették el
az ostoba kis tervüket,
hogy kell az ördögnek új székhely,
ellopták a mérföldkövet.
Az özvegy nem volt még öreg,
úgy vélte, rajta gúnyolódnak,
és mától bármi eljöhet,
ha a dolgok így folytatódnak.

2
A kő helyén mély tócsa lett,
intő jel az egész világnak,
ha lesz több ilyen furcsa tett,
mindenki tudhatja, mit várhat.
A kocsmanépben nincs alázat,
s még azt hiszik, hogy jó fejek?
Ezeket nevezik diáknak?
Mondjunk rájuk ítéletet!

3
Gyerünk, a rendőrségre fel!
Az ördögszél az köztulajdon.
A házam előtt van a hely,
hol örökké ott kell maradjon.
Az igazságban nincsen pardon,
fékezzük az egyetemet!
A rendőr rendet kell akarjon,
különben élet nem lehet.

4
A rendőrfőnök komoly képpel
hallgatja meg, hogyan esett
a rémes mérföldkőelvétel,
bár bólogat, szinte nevet.
Kicsikar egy ígéretet
az özvegy, s a koszos asztalra,
lecsap egy értékes követ
aranykarikába foglalva.


Ballada a korrupcióról

Az igazság az fontos érték,
de támogatásra szorul.
Ki igazat tesz, megbecsüljék,
a jó példából így tanul
a nép, hogy nem marad alul,
aki az ügyre esküszik föl,
és nem csalja meg botorul.
Sose terjessz semmit e hölgyről!

Az igazság az nőnemű,
végrehajtói férfiak,
az igazság nem óramű,
néha siet, néha kihagy.
Nem értheti az emberagy,
megdöbbentően szép közelről,
a szerelmével helybe hagy.
Sose terjessz semmit e hölgyről!

Az igazság megérthetetlen,
a jog segíthet dönteni,
s ha még bizonytalan vagy ebben,
kapsz egy kis pénzt elkölteni,
így most már nem is éteri
az igaz, formáld meg közönyből,
sok furcsa érv segít neki.
Sose terjessz semmit e hölgyről.

Ajánlás
Jogászok, jól figyeljetek!
Az iskolát ne kezdjétek elölről,
megértitek, mennyit lehet!
Ne tudjatok semmit e hölgyről.

5
Ezért hát nyomozásba kezd
a jószándékú rendőrfőnök,
tudja, hogy minden szó igaz,
amivel az özvegy előjött,
a szíve mégse húz e hölgyhöz,
Párizsban a rend nem örök,
éppen az a bölcs, aki hőzöng,
a buta, aki könyörög,

6
megesküszik, az a világ,
hol nagyjából mindent szabad,
de fontos tudni, mit csinálsz,
megtartani arányokat.
A munka néha áldozat,
rákényszerül csalni a rendőr,
ő attól még jó fej marad,
hisz világ életében lentről


7
tekintett rá az építményre,
hová aztán ő is beépült,
elméletben régóta része.
A kocsmában egy sör mellé ült,
és jutott neki friss malacsült,
kivárta míg a nagydumások,
a sok, jó heccétől megszédült,
leült mellé, és adomázott.

8
Így persze könnyen kihallgatta,
hogy mit csináltak és miért,
nem is gondolva a lakatra,
mit megkaphatnak ennyiért,
de kevesebbért, semmiért
is, ha ellenük fontos érdek
a hazugsággal összeért.
Az igazságosztás tevékeny.

9
Az úgy esett, hogy éjszaka,
mikor a bor már nem az élet,
inkább a pusztulás szava,
úgy döntöttek, hogy az egészet,
amíg még mindegyikük részeg,
a terv szerint véghez viszik,
ha mindent elvisz az enyészet,
dicsőségük még hirdetik

10
egyetemi anekdoták,
a kocsmai nagy röhögések,
mit az egyházjog is dotált.
Vagy nagy tudásuk mégis téved?
Van pillanat, hogy nincs kímélet,
a csínyért néha tenni kell
olyasmit is, hogyha felébredsz,
a jeges rémület fog el.

11
Ezt nem te teszed és nem ő,
a közösség ereje nagy,
és néha olyan rémítő,
hogy aki vagy, nem is te vagy.
Kihagy az ész, leáll az agy,
mint amikor nőre támadtok,
tudjátok, hogy nem szabad,
üttök, szoknyát, blúzt lerángattok.

12
Az erőszakos világ ellen
jogos is minden lázadás,
véli, de csikorog a jellem.
Egyszer eljön a számadás! —
mondja a rendőr. Hangja más,
mint általában szokott lenni.
Hogy áruló lett, nem hibás,
bár nem ártana felképelni.

13
Nagyhirtelen kijózanul
mindenki a kocsmában, és
hideget érez legalul,
az egyéni lét összeér
a semmivel, és véget ér
a zene, csak egy malac ordít,
mert orrán-száján dől a vér,
kit ölnek, mindig meghatódik.

14
Kik hatnak, mindig ölni tudnak,
és gátat szabni a mesének,
ha kell, szolgálni a nagyoknak,
a poénoknak vetni véget,
akárhogy is szólt az ígéret,
hogy bármi rosszat megtehettek,
de azért nem ilyen izékét,
amitől már a polgár retteg.

15
Cseréljetek el cégtáblákat,
a bordély legyen órásműhely,
a jó mulatság sosem árthat,
de a rendőr nem lehet jófej,
ha a gazdag panaszra áll fel,
mert csorbult kedve, érdeke,
ha túl sok mindenkit talál el,
a tréfának már nincs helye.

14
De Robert, drága kapitány,
mi olyasmit nem is csináltunk!
Ez fejmosás, vagy csak nyitány,
hogy elsöpörd a diákságunk?
Mi senkinek, sohase ártunk,
hacsak nincsen verekedés.
Mi nem harcolunk, nincsen pártunk,
pihen övbe dugva a kés.

15
Tulajdonképpen mi a baj?
Mi dühített föl ennyire?
Pillantásod összezavar,
az álszentségnek nincs helye
köztünk, ismerhetsz ennyire!
A bajt mi sohase keressük.
A szó a szánkon szent ige —
hagyd, hogy nagy néha kinevessük.

16
Az eltűnt mérföldkő ügyében
jöttem, azt hiszem, tudhatnátok.
Ó, akkor nem vagyunk veszélyben!
Az egyetemre ment magától,
hogy megtaláld, senkise gátol.
Ott hirdeti az ördög útját,
ott térít el a másvilágtól,
ott ő az egyetlen valóság.


Rondó a lázadásról


Kezdj el egy másik életet,
érdemelj ki másik halált,
a változás mindig lehet
jó, viszont bajnak is bevált.


Ami nem jellemzi korát,
ne átlagos esélyeket:
kezdj el egy másik életet,
mert az első csak rádtalált.


Vannak másféle képletek!
A folytathatatlan szokást,
ne a megszokott vallomást —
lázadásra igéretet,
kezdj el egy másik életet.
Érdemelj ki másik halált.