Ágoston Tamás

Lakatos utca 7.

 

Itt lakik a férfi,

aki hátizsákban hordja haza a fémet.

Kiönti az udvaron, válogat,

arcán heggesztőszemüveg.

Bekapcsolja a rádiót, míg dolgozik.

Anya szerint szobrász, apa szerint bolond,

kötözni való.

Egyszer, mikor a kerítésénél bámészkodtam,

intett, hogy jöjjek be a kapun.

Vasököl állt az udvaron,

rozsdás, fenyegető,

magasabb volt, mint a ház,

amin szélforgók surrogtak.

Körbejártam,

minden irányból megnéztem,

látszott az ég a huzalok között.

Ő mosolygott. Felemelte a kezét,

ökölbe zárta, másodszor is ökölbe zárta.

Középső ujja felfelé mutatott,

mint egy befulladt gyárkémény.

 

 

 

Lakatos utca 13.

 

Itt lakik Kozák bácsi,

aki kezet fogott Rákosi Mátyással

a Parlamentben.

Festmény is készült a pillanatról

Urak országából dolgozók hazája

címmel. Nem tudom, miért

kellett levágni a jobb karját

egy év múlva,

apa szerint nincs összefüggés a két eset között.

Kozák bácsi egész nap otthon

ül, nyitott ablaknál nézi a televíziót,

télen se csukja be.

Csak akkor látom az utcán,

mikor kihúzza a kukát

a bal kezével, mindig egy perccel

azelőtt, hogy a kukások megérkeznek.