Jónás Tamás: Ki csak
“Most túlnőtt mindenen, mi máskor félig ér,
a fáktól szinte nem látszódik most a tér,
hol harminc éve mi, egymásra éhesen
kezdtük bevallani ugyanazt, mintha nem
tudnánk, mi a faszt akar a szerelem.”
Írta: Jónás Tamás | aug 17, 2020 | Szépírás, Vers |
“Most túlnőtt mindenen, mi máskor félig ér,
a fáktól szinte nem látszódik most a tér,
hol harminc éve mi, egymásra éhesen
kezdtük bevallani ugyanazt, mintha nem
tudnánk, mi a faszt akar a szerelem.”
Írta: Jónás Tamás | febr 22, 2018 | Vers |
“Néhány fiatal óceán magába engedi az öreg patakokat. / Néhány nem. / Őket a madarak és a halak terelik egybe.” -Jónás Tamás versei
Olvass továbbÍrta: Jónás Tamás | jan 30, 2017 | Vers |
“Bánom egy kicsit, / hogy nem titkoltuk el. /Azt is bánom már, / hogy nem tudom, mi az. /Annyit tudok, hogy mind- /kettőnket érdekel. / Udvar, kutya, kocsi. / A fény őszre hajaz.” – Jónás Tamás verse
Olvass továbbÍrta: Jónás Tamás | okt 6, 2016 | Szépírás, Vers |
“És visszajöttem. Védeni a nőket.
Hogy nő voltam vagy férfi, nem tudom.
A szelíd féltékenység egyre csönget
a szívemben: surranó alkalom,
hogy többet tudhassak, és egyre többet,
tirólatok, kik nők vagytok talán” – Jónás Tamás verse
Írta: Jónás Tamás | júl 4, 2016 | Szépírás, Vers |
“Villamosok csöngetnek az égen, / messzire szöknek a fémrepülők. / Én vagyok itt, aki csak mint régen /
hangyát nézni a földre ülök.” – Jónás Tamás versei