“A kérdés persze ott bujkál továbbra is: kik vagyunk? A 8. oldal arctalanságba rejtőző figurája egy emberi arcot tart a kezében – mintha az csupán egy maszk lenne. Hány traumán kell még átesnünk, hogy az ember levenni kényszerüljön álarcait?”
Olvass tovább
a baleseti halált/
felülírja a közös nevezőre ébredő szenvedély/
de hamar beleszoktál a hiányba/
megtaláltad a szabadnapos álmok helyét/
Nekem az volt a szép, ahogy mi éltünk. Nekik meg az a szép, amit ők csinálnak. Így van ez, mióta világ a világ…
Olvass tovább
már rég felöltöztél a halálhoz és itt
/ hagytad nekünk az otthontalan álmokat
/ az emlékezetből kikoptatott napok
/ ott gurulnak az októberi szél
/ pofozta falevelek között
“Éva az órájára nézett. Nemsokára érkezniük kell. A repülőtérről felhívta Eszter. Onnan transzferrel jönnek. Úgy kalkulálta, hogy este 6 körül megérkeznek. Mindjárt 6 óra. Éva nagyot sóhajtott. Próbálta kipréselni magából a mellét szorító feszültséget. “
Olvass tovább