Debreczeny György

holdistennő volt pályája kezdetén

 

 

dianát ittál mert nem volt csendrendelet
és te csak csendre vágytál
mert nem mindegy hogy dalol zúg
vagy csendes a fenyves
az ember mindent szét és összehisz
legyen csend az aszfaltban
a vasban és a betonfalakban egyaránt
hallgasson a nyolcvankét kilós test is
árvalányhaj az árva lányok haja
örök ökörnyál úszik el csendben
azokon a délelőtti nyáréjszakákon

a nők vastagon is lehettek gyönyörűek
mert játszani vágyunk velük szüntelen
vibrál a képzelet
a karok belegörbülnek az ölelésbe
nem tudtam hogy ezt a csendet
játsszák szájharmonikán is
és ihattál volna almabort
de hát dianát ittál
gyógyító hatású sósborszeszt
mely gyönyör és bomlasztó erő
mélység és magasság között repültél

de nem szeretted a könyvet
azt mondtad lusta szerető

új hőst teremtenél: az órást
akinek van türelme
szétszedni és újra összerakni
csendesen a szerkezetet
mert neked nincs órád
és a pincérnő farán nincs titkosírás
itt sajnos pincérnő sincs
legfeljebb a vadászat istennője
aki holdistennő volt pályája kezdetén

s akiről e mennyei italt elnevezték

 

ő csak issza és nem legenda
a múltkor rádőlt a tűzfal
és kívül hordja minden sebét
nem hiszi hogy a dolgok rendbe jönnek
de ő akkor sem fog megrendülni
és nem is volt tűz csak a szél fújt
nem kérdezték mégis jelesre felelt
azt mondta az úr már nem jön el soha többé
marad az űr a csend de nincsen rendelet
intim tornára jár a hiány
és a diana közszájon forog
egy vastoronyba zár únos-szüntelen

 

 

zsemlemorzsa

 

szégyen

itt molyolok

ezekkel a régi zsemlékkel

amikor vannak újak is

tragédia

zsemlekomédia

hogy vennem kell a morzsát

hogyha nem billeg bajszomon

főleg hogy nincs is nekem olyan

de a molyosat nem tudom

nem akarom morzsolni

(nem rózsafüzér az)

morzsává varázsolni

ha nincs otthon mozsár

mindegy hogy reszeled

vagy töröd

kalapáccsal szokták

nejlonlzacskóban

mert a törődés fontos