Írta: Kulcsár Attila | 2026.07.02 08:00 | Próza
A dohányzás elleni világméretű küzdelmet ötszáz év múlva siker koronázza.
Az utolsó dohányos elhunyta után egy
nappal a Földön
a tüdőrákban kiszenvedett embertársunk tüdejét kioperálják, és formalinba
téve elhelyezik a Biológiai Múzeumban, az utolsó leprás és az első elevenen
elfogott sellőtestű nő mellé. Testének többi részét elhamvasztják. Lakását
hermetikusan lezárják, és lepecsételik.
Az
utolsó dohányos elhunyta után egy évvel
a Földön a magányosan élt agglegény otthonát Varjúlaposon múzeummá
nyilvánítják. Az Egészségügyi Világszervezet egy „ház a házban”-megoldással
üvegdobozzal veszi körül a szoba-konyhás egyszerű vályogépületet, amelynek a
fóliával lefedett padlásterében dohányültetvény volt kialakítva, mert az utolsó
harminc évében már önellátásra rendezkedett be az öreg.
Két
év múlva
a
Föld összes Dohányzásra kijelölt helyét márványtáblával jelölik meg, mint a
katonai temetőket, rajta a dohányzásban elhunyt önfeláldozó harcosok és
ártatlan civilek neveivel.
Az
utolsó dohányos elhunyta után tíz évvel
felbukkannak a partizánok, és bevallják gyerekeiknek, hogy valamikor ők is
dohányoztak, és nosztalgiapartikat rendeznek, ahol mímesek illusztrálják az
elfelejtett mozdulatokat: rágyújt, pöfékel, ereget, letüdőz, elnyomja. De füst
nélkül ez száraz élvezet. Egy Oscar-díjas horrorfilm borzolja az idegeket a
világ filmszínházaiban, az egyik jelenetében egy hatalmas nikotintól szénné égett
tüdőben fuldoklik Sigourney Weaver ükunokája, de kivágja magát a szegycsont
felett.
Az
utolsó dohányos halála után száz évvel
a bolhapiacokon jó áron kelnek el múlt századi pipák, szipkák, hamutálcák,
öngyújtók, Dohányozni tilos táblák. Vannak gyűjtők, akik ezekre a tárgyakra
szakosodnak. Ritkán előkerül egy dózni, szivarvágó, egy antik cigarettatöltő.
Egy fenetudja hogyan megmaradt csikkért, hónaljtapaszért vagyonokat adnak
Az
utolsó dohányos halála után ötszáz évvel
egy régész, aki a nagy hun fejedelem Attila sírját keresi Tiszabecsnél,
rábukkan egy fémdobozban kétezer karton zárjegy nélküli cigarettára, mely
csodával határos módon, egy pöcegödör alá elrejtve, szinte fogyasztható
állapotban maradt meg. A Nemzetközi Vám és Pénzügyőrség szakértője egy milliárd
amerigóra becsüli piaci értékét, de a Hatóság a teljes készletet azonnal
megsemmisíti. Ám egy doboz becsúszik a markoló robotkar leffentyűje alá és
ottmaradt a kiselejtezéséig.
Az
utolsó dohányos elhunyta után ezer évvel
az emberiség is kihal. Egy hatalmas, szilárd nikotin anyagú aszteroida
nekiütközik a Földnek, és a magmából felszabaduló hő hatására a kisbolygó
szublimál, és a föld légrétegét egy nikotinos füstköd lepi el. Nem lesz ez
nagyobb koncentrációjú, mint egy régi ivóban volt, ahol a füstöt vágni
lehetett, de az emberiség akkorra már elveszti immunitását, és nincs
hozzászokva ehhez a nikotinterheléshez. Néhány hónap alatt kipusztulnak a
legerősebb egyedek is, a szokásos tünetek után. Szédülés, fejfájás, hányás,
izomgyengeség, magas vérnyomás, szűk pupilla, végül eszméletvesztés és halál
erős rángógörcsök kíséretében.
Ezerötszáz
évvel az ember után
az emberszabású majmok, mint a legintelligensebb főemlősök uralják a földet.
Egy idő múlva furcsa szokásokat vesznek fel. Rájönnek, hogy mennyire stimulálja
őket egy nagylevelű növény elszáradt leveleinek rágcsálása, és egyre többen
kezdenek el bagózni, bár undorító íze van, és nagyokat kell köpködni közben.
Úgy
kétezer év múlva ezután az egyik
– nevezzük preantrópusnak vagy homo erektusz 2-nek, megtalálja a Vám- és
Pénzügyőrség markoló robotját egy hegyomlás szélén, gallyszedés közben,
leffentyűje alatt a doboz zárjegy nélküli Marlboro cigarettát. Megkóstolja és
rájön, hogy ez is olyan ízű, mint az a nagylevelű kóró, amit rágni szokott. Aztán
amikor elég sok száraz ágat és mohát összeszed, megpróbál tüzet csiholni a
szokásos módon, tenyere között pörgetett fadarabbal, egy tapló közepén. A moha
meggyullad, és az egyik cigarettával viszi át az izzást a nyársra húzott
vadmalac farakása alá. Nehezen kap lángra a száraz avar, de nem először
csinálja, bele-bele fúj, majd bele is szív a cigarettába, hogy felgerjessze
vele a tüzet. És látja, hogy ez működik, a tűz lobog, a malac sül. És amikor
jóllakik, sodor magának a megszáradt dohánylevélből, mert az volt az a bizonyos
ősszel bebarnuló cserje, szivar alakú pálcikákat, és használja őket
tűzgyújtáshoz máskor is, amikor a talált zárjegy nélküli cigarettája elfogy.
És
néhány év alatt
leszokik a levelek rágicsálásáról, mert ez pálcika olyan lesz számára, mint egy
öngyújtó. Ha nem hagyja kialudni, mindig kéznél van a tűzrakáshoz. Így lesz
láncdohányos ez az emberszabású előember.
És látá az Úr, hogy ez jó, mert megint elindult
valamiféle civilizáció az égitesten. Nevezé ezt a majomembert Homo
Nikotinerektusznak, és mondá: szaporodjatok és sokasodjatok ezen Földön, legyen
ez a bolygó dohányosok paradicsoma, mert úgysem tudom elérni, hogy leszokjatok
róla.

1942-ben született Nagykárolyban. Jelenleg Nyíregyházán él.1966 óta publikál szépirodalmat, építészetet. Hobbi író, Ybl díjas építész, tanár. Verseskötetei: Versbeton, Lírai házaló, 500 Haiku. Tárcakötetei: Ez volt a jövőnk. Ez már Amerika?