A dohányzás elleni világméretű küzdelmet ötszáz év múlva siker koronázza.

Az utolsó dohányos elhunyta után egy nappal a Földön
a tüdőrákban kiszenvedett embertársunk tüdejét kioperálják, és formalinba téve elhelyezik a Biológiai Múzeumban, az utolsó leprás és az első elevenen elfogott sellőtestű nő mellé. Testének többi részét elhamvasztják. Lakását hermetikusan lezárják, és lepecsételik.

Az utolsó dohányos elhunyta után egy évvel
a Földön a magányosan élt agglegény otthonát Varjúlaposon múzeummá nyilvánítják. Az Egészségügyi Világszervezet egy „ház a házban”-megoldással üvegdobozzal veszi körül a szoba-konyhás egyszerű vályogépületet, amelynek a fóliával lefedett padlásterében dohányültetvény volt kialakítva, mert az utolsó harminc évében már önellátásra rendezkedett be az öreg.

Két év múlva
a Föld összes Dohányzásra kijelölt helyét márványtáblával jelölik meg, mint a katonai temetőket, rajta a dohányzásban elhunyt önfeláldozó harcosok és ártatlan civilek neveivel.

Az utolsó dohányos elhunyta után tíz évvel
felbukkannak a partizánok, és bevallják gyerekeiknek, hogy valamikor ők is dohányoztak, és nosztalgiapartikat rendeznek, ahol mímesek illusztrálják az elfelejtett mozdulatokat: rágyújt, pöfékel, ereget, letüdőz, elnyomja. De füst nélkül ez száraz élvezet. Egy Oscar-díjas horrorfilm borzolja az idegeket a világ filmszínházaiban, az egyik jelenetében egy hatalmas nikotintól szénné égett tüdőben fuldoklik Sigourney Weaver ükunokája, de kivágja magát a szegycsont felett.

Az utolsó dohányos halála után száz évvel
a bolhapiacokon jó áron kelnek el múlt századi pipák, szipkák, hamutálcák, öngyújtók, Dohányozni tilos táblák. Vannak gyűjtők, akik ezekre a tárgyakra szakosodnak. Ritkán előkerül egy dózni, szivarvágó, egy antik cigarettatöltő. Egy fenetudja hogyan megmaradt csikkért, hónaljtapaszért vagyonokat adnak

Az utolsó dohányos halála után ötszáz évvel
egy régész, aki a nagy hun fejedelem Attila sírját keresi Tiszabecsnél, rábukkan egy fémdobozban kétezer karton zárjegy nélküli cigarettára, mely csodával határos módon, egy pöcegödör alá elrejtve, szinte fogyasztható állapotban maradt meg. A Nemzetközi Vám és Pénzügyőrség szakértője egy milliárd amerigóra becsüli piaci értékét, de a Hatóság a teljes készletet azonnal megsemmisíti. Ám egy doboz becsúszik a markoló robotkar leffentyűje alá és ottmaradt a kiselejtezéséig.

Az utolsó dohányos elhunyta után ezer évvel
az emberiség is kihal. Egy hatalmas, szilárd nikotin anyagú aszteroida nekiütközik a Földnek, és a magmából felszabaduló hő hatására a kisbolygó szublimál, és a föld légrétegét egy nikotinos füstköd lepi el. Nem lesz ez nagyobb koncentrációjú, mint egy régi ivóban volt, ahol a füstöt vágni lehetett, de az emberiség akkorra már elveszti immunitását, és nincs hozzászokva ehhez a nikotinterheléshez. Néhány hónap alatt kipusztulnak a legerősebb egyedek is, a szokásos tünetek után. Szédülés, fejfájás, hányás, izomgyengeség, magas vérnyomás, szűk pupilla, végül eszméletvesztés és halál erős rángógörcsök kíséretében.

Ezerötszáz évvel az ember után
az emberszabású majmok, mint a legintelligensebb főemlősök uralják a földet. Egy idő múlva furcsa szokásokat vesznek fel. Rájönnek, hogy mennyire stimulálja őket egy nagylevelű növény elszáradt leveleinek rágcsálása, és egyre többen kezdenek el bagózni, bár undorító íze van, és nagyokat kell köpködni közben.

Úgy kétezer év múlva ezután az egyik
– nevezzük preantrópusnak vagy homo erektusz 2-nek, megtalálja a Vám- és Pénzügyőrség markoló robotját egy hegyomlás szélén, gallyszedés közben, leffentyűje alatt a doboz zárjegy nélküli Marlboro cigarettát. Megkóstolja és rájön, hogy ez is olyan ízű, mint az a nagylevelű kóró, amit rágni szokott. Aztán amikor elég sok száraz ágat és mohát összeszed, megpróbál tüzet csiholni a szokásos módon, tenyere között pörgetett fadarabbal, egy tapló közepén. A moha meggyullad, és az egyik cigarettával viszi át az izzást a nyársra húzott vadmalac farakása alá. Nehezen kap lángra a száraz avar, de nem először csinálja, bele-bele fúj, majd bele is szív a cigarettába, hogy felgerjessze vele a tüzet. És látja, hogy ez működik, a tűz lobog, a malac sül. És amikor jóllakik, sodor magának a megszáradt dohánylevélből, mert az volt az a bizonyos ősszel bebarnuló cserje, szivar alakú pálcikákat, és használja őket tűzgyújtáshoz máskor is, amikor a talált zárjegy nélküli cigarettája elfogy.

És néhány év alatt
leszokik a levelek rágicsálásáról, mert ez pálcika olyan lesz számára, mint egy öngyújtó. Ha nem hagyja kialudni, mindig kéznél van a tűzrakáshoz. Így lesz láncdohányos ez az emberszabású előember.

És látá az Úr, hogy ez jó, mert megint elindult valamiféle civilizáció az égitesten. Nevezé ezt a majomembert Homo Nikotinerektusznak, és mondá: szaporodjatok és sokasodjatok ezen Földön, legyen ez a bolygó dohányosok paradicsoma, mert úgysem tudom elérni, hogy leszokjatok róla.